Még egy utazás a Szomáliai Yacht Klubbal
A stoner rockot nagyon szeretem szeretni.
Ráadásul minden nap eszembe jut, hogy meg akarom írni nektek a szomáliai cikket, amiben ellen-Phillips kapitányozok egy ízeset. Ebből az sül ki, hogy kiégett aggyal rohadok laptoppal az ölemben az este végére, nincs erőm elkezdeni összeszedni a több oldalnyi wall of textet és inkább berakom a Somali Yacht Clubot.
Ráadásul elképeztően sokat szoktam kucogni csak a zenekar nevén is. Azt gondolom, hogy ha ennyi kreativitás szorulna minden zenekarba, akkor szebb hely lenne a világ. Kár, hogy a Somali Yacht Club zenéje nem épp motivációra hív, hanem a csendes süppedésre, a merengésre és a lávalámpa ernyedt bámulására.
Szétdícsértem az első albumot, hát megmondom én nektek barátim: a második is pont ugyanolyan kurva fasza lett.
https://youtu.be/ybipOaP0o1I
Ennél jobban nem lehet búcsúztatni egy kedd estét.
