Mi egy cipősdobozban éltünk az autópálya közepén

És még így is szerencsésebbnek mondhattuk magunkat, mint például az ördögférgek.

Magában az, hogy valaki ördögféreg, nem csökkenti jelentősen személyes varázsát, bár az életben elérhető eredményeit jelentősen korlátozza, hogy három és fél kilométer mélyen él, jellemzően aranybányákban. Ez a nőstény ördögférgek érdeklődését mondjuk még felkeltheti, egy aranyporban hempergő, fél milliméteres féregnek kevés gerinctelen gold digger tudhat ellenállni, ráadásul nem is akármilyen családból származnak, ugyanis egyes feltevések szerint már tizenkétezer évvel ezelőtt is a mélyben falatoztak a mikrobákból, nem a bányászok hurcolták le őket magukkal. Ez az egyetlen olyan ismert faj, amelyik megél ebben a mélységben, különösebb igényei nincsenek, és olyannyira visszahúzódó életet élnek – nem is csoda –, hogy egészen 2011-ig az emberiségnek fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán léteznek. Ha valaki kíváncsi rájuk, Dél-Afrikában laknak, biztos le lehet velük dumálni egy találkozót.

Van egy másik extremofil féreg is – úgy tűnik, ezek ilyenek –, a pompeii névre hallgató jószág, ez, ha lehet, még kevésbé csinos, mint dél-afrikai atyafisága. Ők már viszonylag nagyra nőnek, kicsit hasonlítanak valami szarcsíkra, viszont a legjobb a nyolcvan fokos vízben érzik jól magukat, az csak hab a tortán, ha mindeközben különböző toxikus anyagok veszik őket körül, teljes sötétségben élnek, és ha keresnéd őket, a legjobb, ha az óceán fenekén lévő hőforrások környékén nézel körül.

Mindkét jószág elbújhat viszont a dallamos nevű GFAJ-1 baktérium mellett, amely gyakorlatilag egy földönkívüli létforma, csak épp a Földön él. A NASA is foglalkozott vele, mert az élőhelye és a diétája is olyan szar, hogy akár egy másik bolygón is élhetne, igaz, meg lenne lőve, ha nem lenne elegendő foszfor, mert akkor kénytelen lenne arzént vacsorázni – amire egyébként szintén képes. Azt, hogy az arzénnal is beéri, később cáfolták, de az biztos, hogy ha nem is él meg rajta megfelelően, a környezetében jól viseli: a Mono-tó, ahol monoton életét tengeti, magas sótartalmú, erősen lúgos, és az ismert földi élőhelyek közül ez rendelkezik a legmagasabb természetes arzénkoncentrációval.

Szóval ha úgy gondolod, hogy kiszúrt veled az élet, mert a tatabányai garzonban bontogatod az enyhén zöldes színű zónapárizsit, gondold át újra: tulajdonképpen lehetne sokkal rosszabb is.

(Grunge)