Mindenki hülye, aki közösségi szolgálatra adja a fejét

Itt most elitista puffogás fog következni a társadalom, meg a társadalmat alkotó pondrók önzőségéről. Akinek ez előre nem tetszik, az el se kezdje olvasni.

Az emberiségnek vége.

Ez több szempontból majdnem biztos. Egyrészt ugye megfővünk, mint békák a lábasban, és mindenki szarik rá, mert tényleg idióta békák vagyunk a lábasban. Már önmagában emiatt rábasztunk.

Ami sokkal keményebb, hogy mindenki szarik mindenkire, és egymást fogjuk gyilkolni, amit az elmúlt napok eseményeinek fényében egyrészt leszarok, másrészt elkezdem gyűjteni az erre alkalmas eszközöket, és bizonyos esetekben még élvezni is fogom, amíg nem futok össze valaki nálam rutinosabbal…

De hogy hogyan is jutottam erre a következtetésre…

Az elmúlt hétvégén ugye volt egy “kisebb” eső, ami az utca végén kimosta a lehajtóból a homokot. (Már az is megér egy misét, hogy ki az az idióta, aki homokkal tölt fel egy rámpát, de ez egy másik történet.)

Ezt aztán vígan nézte mindenki egy héten át, nem is történt vele semmi, de legalább nem mászkáltak autók az erdő alján, mert nem tudtak lejönni. Én meg nem tudtam kimenni.

Szóval gondoltam, hogy ha senki nem csinálja meg, akkor majd szombaton nekiállok és megcsinálom, végül is úgy is ott járok ki én is, és mennem kellene bevásárolni, meg egyfajta közösségi szolgálatnak tekintem, meg úgy sincs kedvem bemenni a városba edzeni, úgyhogy azt is kiváltom vele.

Akkor még nem sejtettem, hogy ez a kis testedzés reggel fél tíztől délután négyig fog tartani, és minimum 4, de inkább 6 köbméter földet fogok átlapátolni, eltalicskázni, szétteríteni, és tömöríteni.

Mindezt a vígan grillező és dajdajozó szomszédság orra előtt, akik még köszönni sem fognak. Na jó, ez így nem igaz, mert egy volt, aki odajött, és még szóba is elegyedtünk, hogy “jó sok föld mi?”.

De eközben az egész utca vígan jött ment, és senkinek eszébe sem jutott hogy segítsen annak a hülye majomnak, aki a közös lehajtót építi éppen újra.

A legjobb az volt, hogy amikor az utolsó talicska földet terítettem szét, akkor jött az egyik szomszéd az utcából a fehér aszfaltterepjárójával, és így legyezett a kezével, hogy takarodjak már az útból, mert nem tud lejönni tőlem. Megfordult a fejemben, hogy bebasszam a lapáttal a szélvédőt.

Szóval ha még egyszer kimossa az eső a lehajtót, asszem le fogom szarni, és keresek egy másik útvonalat ahol ki tudok menni.

Bónuszként újra meghúztam a bordaközi izmaim a bal oldalon.

Sajnáljatok.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!