Néhány jó szó a kaporról
A kaprot – a csatornázás, a biztonság és a rántott farkasmellbimbó mellett – szintén a rómaiaknak köszönhetjük. Eredetileg a Földközi-tenger vidékén volt elterjedt, ehhez képest most szerintem a legtöbb kaprot a svédek zabálják, esetleg még a lengyelek kelhetnek versenyre velük, valószínűleg ők pont úgy vannak vele, mint a vidéki magyar éttermek a pirospaprikával és a szárított petrezselyemmel egy időben: ha valamit nem díszítenek vele, az nem is étel. Főtt pirog? Nemigen lehet rontani rajta, de a biztonság kedvéért hozzákúrunk egy marék kaprot (egyébként tényleg jobb lesz tőle). Gombaleves? A kapor nem ronthatja el (a boldogtalanok a jelek szerint nem ismerik a kakukkfüvet).
Oké, ide tartozik még a vegeta is, de abban nincs kapor, úgyhogy szar. A közékori néphit szerint a kapor kiváló gyógyír boszorkányok ellen, mások a szélhajtó hatását dicsérik, így valószínűsíthető, hogy a szintén csodaszer fokhagymával együtt az ártó szándékú vajákosok ellen a csodafegyver a kovászos uborka lehetett, bár az az uborkával együtt már lehet, hogy overkill.
Egy biztos: annak ellenére, hogy nem a kedvenc fűszerem, mert a kakukkfüvet egyszerűen nem lehet felülmúlni, a kapor jó. Az imént említett kovászos uborka mellett a tökfőzelék elengedhetetlen fűszere (már ha az ember hidegen és ecettel eszi, különben nem is érdemes nekiállni), a magja pedig jó ízt ad a savanyúságnak, de a rómaiak tic-tac helyett is szívesen fogyasztották. Sokoldalúan felhasználható növény, frissen aprítva ugyanúgy jó, mint amikor a felmagzott szárat túrod bele a savanyúságba. Azon kívül, hogy Blue-t és Spacewolfot ki lehet vele kergetni a világból, számos kiváló élettani hatása van: állítólag nyugtató hatású, segít a csukláson, hasfogó, menstruációs és emésztési zavarokon is segít, sőt, van, aki szerint annyira hihetetlenül jót tesz az ember immunrendszerének, hogy még egyes rákfajták legyőzésében is hasznos lehet, de ebben azért enyhén kételkednék. Az tuti, hogy sok C- és A-vitamin található benne, valamint folsav és vas is, de kétlem, hogy lenne élő ember, aki olyan mennyiségben fogyaszt kaprot, hogy ez különösebben számítana – bár, mint mondtam, még mindig ott vannak a svédek.
