Nem fair
Fair az, hogy nálunk az egyedüli jó dolog, hogy lehet olvasni blue hajfestési szakismereteiről, spacewolf ujjbegyein megelevenedő történelemről és bernard kék nadrágjáról? Én azt mondom, hogy nem.
Nem fair, gondoltam ezt a Jurányi kávéházban tegnap éjjel tizenkettőkor, ami egy meglehetősen decens kis hely egyébként. Persze a zaklatásról moralizáltunk a barátokkal és nagyon sokféleképpen megközelítettük a kérdést, de mégsem jutottunk túl azon a ponton, hogy nehéz definíciós keretek közé szorítani a zaklatást, már csak a felzaklatottság, mint fogalom megfoghatatlansága miatt is.
De bevallom, én ennél sokkal, de sokkal komolyabb dolgokon is gondolkoztam közben. Például hogy nem fair. Nem fair, hogy nálunk a háromrétegű ablak lett a standard, amikben hatos, de néha nyolcas üveg is kell, Uw=0,8 W/m2K értékkel. Például egy jó minősítéshez nem árt a 4-20Arg-4-18Arg-4UltraN üveg. Meg 112mm-es profilszélesség. Hát élet ez?
Nem.
Arról jutott eszembe egyébként, hogy elvesztek a fotóim, amin direkt csináltam egy képet a kanári-szigeteki hotelszoba tolóajtajáról, ami saccra két centi vastag volt, benne egy olyan egyrétegű ablakkal, hogy felröhögtem. Végiggondoltam, hogy nekem sosem lesz egyrétegű üvegablakom. Aztán azt, hogy sosem lesz meg már az a kép. A képről eszembe jutott a képeslapok a fejedben cikkem most és erről eszembe jutott egy cikk, amit meg fogok írni.
Nektek meg jó reggelt!
