Nemzetközi Aszteroida Nap 2020

Hatodik alkalommal ünnepelhetik a Föld lakói az ENSZ által június harmincadikán hivatalossá nyilvánított nemzetközi aszteroida emléknapot.

Szülőbolygónk négy és fél milliárd évesre becsült történetének meghatározó epizódjai kötődnek a felszínbe csapódó különc égitestekhez. A legnagyobb feltételezett ütközési esemény bolygó méretű lehetett, a hatására jöhetett létre a Hold, az eonok során azonban kisebb, Mount Everest méretű objektumok sem kerülték el az elkerülhetetlent, máig észlelhető nyomokat hagyva maguk után.

Vegyük is sorra méret szerint az öt legnagyobb ismert krátert!

Megosztott negyedik helyen található a kanadai Quebec egyik tava, a Lake Manicouagan száz kilométeres legnagyobb szélességével épp csak lemaradt a dobogóról, de becsületére legyen mondva, hogy nem is egy, hanem valójában öt kráter láncolata adja azt a formációt, amit egy 215 millió éve erre tévedt aszteroida széttöredezett darabjai eredményeztek. Ugyancsak érdemes tudni róla, hogy ez az egyetlen – megfelelő magasságból – szabad szemmel is látható hasonló képződmény.

Szibéria hatalmas, nem véletlen, hogy időnként telibetrafálják a magasból hulló nagyobbacska szikladarabok. Nagyjából 35 millió éve, a flórát és faunát is érintő eocén-oligocén kihaláshoz tartozó esemény során egy ugyancsak 100 kilométeres átmérőjű huplit hagyva maga után a Popigai-becsapódást követően akkora lökéshullám érte a környéket, hogy a grafit azonnal gyémánttá változott, így aztán arrafelé máig felbukkannak menő csillogó kövek, amik amúgy leginkább a Föld magjához közel, extrém nyomásviszonyok hatására szoktak létrejönni. Egyes számítások szerint akár 3000 évre elegendő mennyiség is lehet belőlük.

Térjünk vissza Kanadába, ezúttal Ontario tartományba. A dobogó harmadik helyén a Sudbury-medence található. A maga 130 kilométeres átmérőjével tiszteletet parancsoló mélyedés kb. 1,8 milliárd éve keletkezhetett, úgy becsülik, hogy 10-15 kilométeres lehetett az a kődarab, ami egy akkora kilökődést is okozott, hogy a szétszóródó darabjai a Föld teljes felszínét beteríthették.

A méltán közismert, ha úgy tetszik hírhedt ezüstérmesünk nem más, mint a Yucatan réme, a 150 kilométeres Chicxulub-kráter. Jóformán nem létezik olyan hat évesnél idősebb az északi féltekén, aki ne hallott volna a dínók a Kréta kor végét jelentő kipusztulásáról és az azt okozó 66 millió évvel ezelőtti meteorit-becsapódásról. Szerénytelenség nélkül állítható, hogy a növények és nem röpképes állatfajok háromnegyedének – földtörténeti léptékben néhány pillanatnak számító idő alatt történő – eltüntetése megsüvegelendő teljesítmény. A rossz nyelvek szerint egyúttal a felszín alatt bekuckózó emlősök felemelkedésének kezdetét is jelentette, így a pónilovakkal és patkányokkal közös ősünk, a megazostrodon is sokat köszönhet ennek az eseménynek.

Végül, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg a jeles nap tiszteletére a Vredefort-kráterről, ha már egyszer a legnagyobb címet is ki kell osztani. A 2005 óta az UNESCO világörökség részeként is elismert 300 kilométeres csöppség egy 2 milliárd évvel ezelőtti pottyanás emlékét őrzi Dél-Afrikában, ezzel egyben a déli féltekét is felhelyezve a becsapódási térképre, mégpedig nem is akárhova, hanem egyből a képzeletbeli dobogónk legfelső fokára.

Ezúton is gratulálunk a győzteseknek, minden elismerésünk a mai listában nem szereplő további 165 ismert nagyobb szereplőnek.

Bárki megmondhassa, hogy igencsak szép munka volt!