New Year’s Day
A nyolcvanas évek volt talán könnyűzene legsötétebb korszaka. Borzasztónál is rettenetesebb zenekarok váltották egymást a slágerlisták élén, mindent letarolt az FM szintetizátorok butított hangzása, majd nem sokkal rá a hajmetál.
Miért szeretjük mégis ezt a nosztalgiát? Mert a rettenetesen borzalmas időkben is teremtek emlékezetes, máig hallgatható felvétlek, közülük nem egy mára szinte korszakos.
Vegyük az újév okán aktuális etűdöt, amelyik ma bekerült a lejátszási listánkba, a U2 tánczenekar New Year’s Day című opuszát.
Ugyan a U2 az elmúlt két évtizedben vállalhatatlan haknizenekarrá pozicionálta át magát, a tagok elhatározták, hogy nem kell többé stúdiózni, a gigakoncertek gázsijából eléldegélhetnek, mégis az életmű említésre méltó.
Ének-gitár-bőgő-dob – ez lehetne egy hagyományőrző, kézműves punk garázszenekar felállása is. Végülis minek a több, ha a kevesebb is elég?
Erre a koncepcióra alapozta Bono és The Edge a zeneipari karriert a hullámlemez gyárban.
Bejött? A legjobbkor voltak a legjobb helyen, elindult az MTV és az albumokhoz tartozó távoli hangokhoz képek is társultak, a videó megölte a rádiósztárt.
A U2 vitathatatlanul legjobb albuma a The Joshua Tree. Aki nem hiszi, hallgassa újra. A megosztott első helyen pedig ott van a War, ez utóbbi volt a harmadik stúdiólemez.
A New Year’s Day klipet 1982-ben, Svédországban forgatták, az akkor már erősödő Szolidarnoszty lengyel ellenzék támogatására, majd 1983 januárjában került sugárzásra.
Képi tartalomban legalább annyira erős, mint a későbbi Anton Corbijn videók (egy turnén valamikor 1981-ben találkoztak a fotográfussal és onnantól meghatározó szerepe volt a zenekar későbbi megjelenéseiben), mégis ott van benne a korszellem, hidegháborúval, feszes basszussal, kottázható dobritmussal, vokállal.
Mivel mással is indíthatnánk az esztendőt, mint egy új évnek régi-új dalaival?
Promó stúdió videó a zenekari felállásról:
Enjoy.
