Nyúlünnepi legénylakoma – egyben sült főtt tarja
Mindazon kedves olvasóink számára, akik több-kevesebb rendszerességgel idetévednek a holdkomp hasábjaira, talán nem akkora újdonság Tarja iránti indokolatlan vonzalmunk.
A női metálzenei szcéna állócsillaga számtalanszor szerepelt már a hasábjainkon, akinek így esetleg nem ugrana be, Turunen kisasszony például a Nightwish nevű – méltán népszerű – tánczenekarban tette le alapító tagként a névjegyét az asztalra. Emlékeztetőül hallgassuk is meg a Within Temptation vendégeként előadott egyik opuszát.
Ezután a kis könnyűzenei kitérő után ugorjunk vissza másik kedvenc témánkra, a sertésalkatrészekre.
Teljesen meglepő módon az egyik legnépszerűbb posztunk Spacewolf szerzőtársunk Egyszerű kaják – egyben sült tarja című pályaműve, ami eddig összesen 7268 látogatást vonzott, ez pedig még egy tematikus gasztroblognak is becsületére válna.
Nehéz volna emelni a tétet, ezért inkább maradjunk a legénykonyha sorozatunk megszokottan alacsony színvonalánál. Az alapelvek változatlanok: a lehető legkevesebb összetevőből, a lehető legkevesebb idő ráfordításával, a lehető legkevesebb mosogatással szeretnénk valami ehetőt rakni az asztalra.
A húsvét közismerten híres a pocsékabbnál is rosszabb agyonsózott húsárukról, közülük nem egy annyi páccal van telenyomva, hogy hálóval kell összefogni, hogy aztán atomjaira ne essen főzés közben és még füstaromával is szétbombázzák az ízlelőbimbóinkat, hogy az élmény teljes legyen.
Gyakran nehezített akadálypályán, a kötözött lapockák, hagyományosnak füllentett, bükkfát sosem látott sonkák miriádján kell átverekednünk magunkat a bevásárlókocsikkal mélázók tömegein ha hozzá akarunk jutni mai áldozatunk tárgyához, a füstölt-főtt tarjához.
Egyből fel is merülhet a kérdés, hogy ha már egyszer van egy ilyen konc a kezünkben, miért akarnánk vele még bármi máshoz is kezdeni, ha készre főzték – már persze a felszeletelésen túl? Nos, aki szeletelt már ilyesmit, az esetleg tudja, hogy a nem a felvágottas pultból származó, hanem egyben vákuumcsomagolt darab iszamlósabb tud lenni, mint egy harmadnapos potyka. A pác teszi, azt meg azért adják hozzá jó mélyre injektálva, hogy a vágásiferije vágási felülete üde hússzínű maradjon és ne szürküljön-barnuljon be természetes módon. Ez a trutymó viszont azonnali hátraarc érzését is kiválthatja már a kizacskózáskor, a szeletelésig el sem jutunk. Tehát ne sokat habozzunk, irány egyből egy hőálló tál, akinek esetleg egy nagyon csatakos darab jutott volna, papírtörlővel körbe is törölheti.
A következő lépéshez ez semmiképp sem árthat a balesetek elkerülése végett, mert egy éles késsel vagy szikével (konyhai sniccerrel) kárómintásan bevagdossuk, hogy majd kisvártatva szép ropogós kérge keletkezzen a hőkezeléstől.
Semmi más dolgunk nincs innentől kezdve, mint előmelegített sütőbe helyezni 200 fokra és várni, amíg szépen megsül, még fűszerezni se kell. Ez tipikusan egy olyan kaja, ami nem igényel szinte semmi odafigyelést, sőtmitöbb ha öt perccel tovább marad bent, akkor sem történik tragédia. Na persze azért plusz két-három óra után már számíthatunk füstjelekre, azok azt jelzik, hogy túlkészült. Tehát valami ehhez hasonló állapotra törekedjünk kb. háromnegyed óra elteltével:
A kifinomultnak azért nem nevezhető bevagdosás is meghozza az eredményét:
A tálaláskor sincs szükség túl sok faksznira, úgyis hetek óta csak pár hozzátartozónkkal maradtunk összezárva. Ha mégis locsolók kopogtatnának az ajtón, ilyenkor a járványhelyzeti izolációt és a kellő távolságtartást hagymával érhetjük el.
Vámpírok ellen esetleg fokhagymával is készülhetünk, vérfarkasok támadására tartsunk betárazva ezüst golyót, ha pedig eljönne a zombiapokalipszis, mindenképp legyen nálunk egy távcsöves bugylibicska és egy szelfikamera sztrímelni az utolsó emlékeinket.
A kovászos, házi készítésű vekni egy külön történet, az agysorvasztó gasztronácik azonnali özönét hívja hadsorba, de mivel a fél ország kenyérsütési lázban ég, erről inkább ejtsünk hosszabban szót egy másik alkalommal.
