One More Thing – az Apple és a Szilícium kora

November tizedikén, magyar idő szerint késő este a megszokottnál valamivel lanyhább várakozás mellett zajlott le az interhálók hullámain az Almás Gyártó sokak által azért mégiscsak valamennyire várt bejelentéscunamijának utolsó 2020-as etapja, sorrendben két hónapon belül a harmadik.

Az valamennyire megszokott, hogy az év végén, azaz az ünnepi szezonra időzítve történnek az értékesítéseket is valamelyest befolyásoló események, amik után a fanatikusok kiélhetik a számokban és featúrákban tobzódást, miközben a fanyalgók a vitrolba mártott virtuális pennáikkal teleokádhatják a virtuális teret a jól megszokott ekézéssel és a végtelenségig ismételgetett mantráikkal.

Az igazság mindig valahol félúton van és a kérdés többnyire az, hogy végül mi kerül a méregdrága fotelen Márkus Lászlói forintokba, azaz, mit kapunk a párnacihába varrt dugipénzünkért cserébe, amikor lemondunk a nem Apple termékek ismerős kényelméről és ugrunk egy seggest a nagy büdös ismeretlenben.

Ez most különösen hangsúlyos kérdéssé vált, mert a globális pandémia nem várt élénkülést hozott a döglődő laptop piacra a home office felfutásával és ennek a tendenciának az egyik nyertese lehetett a Cupertino-i gyártó, akik még talán saját maguk is meglepődtek azon, hogy a Mac valahavolt legsikeresebb értékesítési időszakát zárták 30% feletti negyedéves növekedéssel, ahol ráadásul a newcomerek aránya elérte az 50%-ot, azaz nem elsősorban a meglévő rajongókör szórta tele a háztartásokat az ismerős vackainak frissített verziójával, hanem újabb vevőgenerációk csatlakozhattak be a másoknak már ismerős ökoszisztémába. Márpedig az Apple ügyfélköre arról híres, hogy aki egyszer elkapja a kapudrog iPhone-on keresztül az addikciót, azt nehéz lesz a kezdeti fejfájások és józanodások után is visszatéríteni a közönséges halandók világába. Nem elég, hogy messze a legelégedettebbek a vásárlói felmérések szerint, ráadásul – megtakarítva az amúgy sem csekély rendelkezésre álló marketingdollárokat – még evangelizálnak is.

Na de lássuk is, hogy mit kapunk a mostani bejelentésözön után.

Az első és legfontosabb, hogy kikukázták az Intelt a picsába. Ez már egy ideje lógott a levegőben és akik emlékeznek még az Intelre váltás időszakára (mert hogy volt ilyen is), azok arra is emlékeznek, hogy a hard kóros szektatagok mennyire kiakadtak, hogy oda a Mac élmény és csak egy túlárazott PC-t kapnak, ami eredendően szar lesz. Ez a jóslat végül nem vált be, a MacBook Air és a MacBook Pro eladásai legalábbis nem igazolták vissza a kezdeti aggodalmakat.

A november tizedikei “One More Thing” esemény is nagyjából erről szólt. Egy pár szót azért ejtsünk arról, hogy mi a répa ez a mégegydolog thingy és miért nedvesedik tőle az appleboy-ok és applegirl-ök bugyija. A legendás Apple vezér Steve Jobs szállóigévé vált mondása volt ez, amikor egy huncut félmosoly mögül kikacsintva bemutatta a vállalat jövőjét meghatározó termékeket. Az iPod, iPad és iPhone valójában nem csak a vállalat jövőjét határozta meg, hanem nagyjából azt a világot, amit mostanában ismerünk, hiszen a tabletek, nagy kapacitású zenelejátszók és tapiképernyős mobilok széles körű elterjedése nélkül nem ott tartanánk, ahol, arról nem is beszélve, hogy miközben a hagyományos fényképezőgépek piaca csendben összeomlott, az Instagram és a mobilos fotózás csilliárd dolláros biznisszé nőtte ki magát, amire a TikTok generáció még rá is licitált, rekord idő alatt elérve a kétmilliárdos felhasználószámot.

A vállalat one-more-thing-je ezúttal az Apple Silicon lehet, ez a mobilokból már ismerős, egy tokba integrált mindentudó chip, ami kiváltja a központi feldolgozó egység (CPU), a grafikus egység (GPU) és a memóriavezérlő, sőt mostantól a központi memória különállónak megszokott szerepköreit. A SoC, azaz a mindent egyben rendszer a mobil eszközeink lelke és az Apple elég magasra tette a lécet, amikor a mostanában piacra került iPhone és iPad A14 Bionic felmosta a padlót számítási teljesítményét tekintve a konkurens Androidos készülékek hasonló funkciójú csúcslapkáival. Ebből, valamint abból, hogy az előd A13 Bionic már az Intel Core i5 sebességi mutatóit hozta a Pro tableteikben arra lehetett következtetni, hogy a fantáziadúsan csak Silicon fedőnéven beharangozott, a keresztségben M1 elnevezést kapott SoC is bőven elegendő teljesítménnyel fog rendelkezni a jövő laptopjainak meghajtásához. Azonban mint kiderült, nem is elsősorban a számítási teljesítmény hajszolása volt a cél, hanem sokkal inkább az energiahatékony számítási teljesítmény kimaxolása.

Az Apple nem kevesebbet ígér, mintsemhogy a mostani közvetlen piaci konkurensek számítási teljesítményének háromszorosát hozza nagyjából fele fogyasztás mellett. Ez a hétköznapokra lefordítva annyit tesz, hogy akár 20 órán keresztül lehet egyetlen töltéssel videókat bámulni, végleg letehetjük a töltőt otthon, nem kell egy felesleges húsz dekás téglát magunkkal cipelni a melóba, iskolába, akárhova. A MacBook Pro 20 órája impozáns, de a kapudrog ultrakönnyű MacBook Air sem marad el tőle, egy töltéssel 13 órányi önfeledt képernyőidővel nincs oka szégyenkezni. Viszonyítésképpen a 8-10 óra néhány éve még kiugróan magasnak számított.

A számtalan trükkel elért hatékonyság tehát nem csak marketing hablaty, a hétköznapokban használhatóságra konvertálható. A nyolc processzor mag közül négy felel a maximális teljesítményért, amikor mondjuk játékokról vagy videoszerkesztésről van szó, négy pedig az olyan alapfunkciókért, mint a háttérben futó események rendezése, a levelek csekkolása, stb. a grafikus magok és a mostanában népszerű AI, machine learning feladatokra kihegyezett alrendszerek is önállóan teszik a dolgukat, de ami a leglényegesebb, hogy mindezek nem önállóan, hanem egységes adatformátumot használva, így feleslegessé vált az ide-oda pufferelés, átalakítás, mert minden művelet ugyanolyan adatokon zajlik.

A november 12-től hivatalosan is letölthető Big Sur fedőnevű operációs rendszer nem csak egy egyszerű frissítés lesz, hanem erre az architektúrára optimalizált vadonatúj szoftverkavalkád. Amikor alapvetően megváltozik a rendszer alatti utasításkészlet és a nem az x86 platformra készült kódok veszik át a vezető szerepet, jogosan merülhet fel az aggodalom, hogy mi lesz a régi jó programjainkkal vagy akár fordítva: mi lesz a régi jó gépeinkkel az új alkalmazások kiadása után? A válasz mindkét kérdésre egyszerű. Az x86 kódokat a Rosetta 2 szoftvermag real-time fogja futtatni az új hardveren és mivel az háromszoros sebességet ígér a korábbihoz képest a natív szoftverekre, még az overhead-del együtt is gyorsabbak lehetnek a megszokott alkalmazások, az új programok viszont egy appba csomagolva tartalmazzák majd a legacy hardverre és az új architektúrára fordított programkódokat. Ennek persze ára van, minden app kétszeres méretű lesz kezdetben, ezt a békát eleinte lenyelhetjük, majd úgyis kikopik előbb-utóbb.

Az iPhone és iPad alkalmazások viszont beköltöznek a laptopokba is, így elérkezhet az a kánaán, ahol a számítózás és mobilozás nem válik el élesen, a disznódobálós vagy ölős-baszós-kardozós játékainkat ott folytathatjuk a billentyű előtt ülve, ahol abbahagytuk mobilról a villamoson.