Őszi séta az erdőben

Amint azt már zsenge ifjúságunkban megtanulhattuk, a som hoz elsőként virágot tavasszal, van, aki azt is tudja róla, hogy szerszámnyélnek utolérhetetlen, és persze aki eleget nézte annak idején a Tenkes kapitányát, nyilvánvalóan egy somból készült botra vágyik, amiből egy pillanat alatt előállítható a szegényember legkiválóbb fegyvere, a fokos. Az tuti, hogy jó fája van, én két botot szárítok éppen, hátha egyszer veszek egy fokosfejet (igen, tudom, Blue-nak nyilván van több is, Vau meg most rendel egy konténernyit Kínából). Késnyélnek is jó, egyébként tényleg szép.

De a som hoz gyümölcsöt is (ez nem túl meglepő, a legtöbb növény csinál valami hasonlót), ezt pedig meglepően kevesen ismerik és fogyasztják. Ha már gombászni indultam az erdőbe, de az esőn és egy hiperaktív kutyán kívül nem találtam mást (oké, a másodikat én vittem magammal), legalább szedtem egy kis somot.

Alapvetően ezt korábban kellett volna megtenni, bár nyersen akkor a legfinomabb, ha már túlérett, és mélybordó színe van, különben baromi savanyú – ami engem sosem zavart, de hát nem is vagyok normális. Sok benne a C-vitamin meg a többi jóság, úgyhogy még jót is tesz az embernek, de mivel kevés a húsa és nagy a magja, pálinkát főzni belőle meglehetősen nehéz. Ennek ellenére megteszik, amit meg is értek – a birspálinka mellett ez egy másik burzsuj becsípődésem lehetne, ha többször lett volna alkalmam kóstolni. Birshez hálistennek néha azért hozzájutok.

A másik felhasználási területe a lekvár. Alapvetően nem vagyok nagyon lekvárpárti, de ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt: soha életemben, még a huszonnégy darabos iskolai vízfestékkészlet legszebb gombján sem láttam még ilyen szép karmazsinszínt, mint amilyen ez a lekvár. Jó savas, úgyhogy nem is barnul be, és ha egyszer őzhúshoz jutok, tuti, hogy kínálok mellé belőle. A növény az egész országban viszonylag elterjedt, úgyhogy bárki nekivághat a gyűjtésének, állítólag egyesek sós-ecetes vízben még zölden is elteszik, így terem a magyar kapribogyó – mondjuk valószínűsítem, hogy szinte ehetetlenül savanyú úgy, de jövő tavasszal tutira megpróbálom.

A hegyen készült fényképem pedig kiváló ráhangolódásul szolgál vau szokásos hétfő reggeli hétindítójához.

(Fanyalgók figyelmébe: linkelhettem volna Som Lajost is. Na ugye.)

35 thoughts on “Őszi séta az erdőben

  • September 17, 2017 at 20:04
    Permalink

    Az őszi erdőkről mindig Viggo Mortensen jut eszembe.

  • September 17, 2017 at 20:17
    Permalink

    Jövőre lejár a személyim, gondolkodom, hogy megváltoztatom a nevem Buga Jakabra.

    • September 17, 2017 at 20:18
      Permalink

      triplacsavarral Taki bácsira, akkor már.

  • September 17, 2017 at 20:26
    Permalink

    Nem mindenki hiszi el, de tényleg nagyon szegénységben nőttünk fel, a kommunizmus nem sokat segített az egykori értelmiségen.
    Mindegy is ez, édesanyám egy malacot úsztatni járt a Tisza partjára, ott tanult ferdén pökni a gátépítő cigányoktól (ez most nem pejoratív), szóval tudja fene.
    A som a Tisza túlpartján nőtt, onnan szedték. Át kellett úszni hozzá a folyót.
    Mondjuk akkor még nem volt szabályozva, nem volt abádszalóki tározó, nem volt Kisköre a vízerőművel.

    • September 17, 2017 at 20:30
      Permalink

      nem túl hatékony ráadásul somot szedni, ha jó terepen vagy, egy ponyvára le lehet rázni, de amúgy kurva lassú. el se tudom képzelni, hogy egy pálinkához mennyit össze kell kapirgálni.
      mi az a ferdén pökni? mármint kanyarodik, vagy mi?

      • September 17, 2017 at 20:33
        Permalink

        Ez egy ilyen köpködési technika, amit magadtól nem tudsz.
        Most képzelj el egy 7 éves kislányt, 5-6 gátépítő cigányt, ahogy bagóznak és köpködnek ferdén. Aztán a malac elmegy úszni a Tiszába.
        Honnan vannak nekem ilyen történeteim? Szeretném ha nem lennének.
        Átúszta valaki oda-vissza a Tiszát? Mármint rajtam kívül?
        Ezt sem szeretném tudni.
        Most nyűgös vagyok, haggyatok.
        (grin)

        • September 17, 2017 at 20:39
          Permalink

          én a dunát. nálunk csak az van.

          • September 17, 2017 at 20:41
            Permalink

            a helyi patakkal én nem szólok semmit, kb húsz centi széles

          • September 17, 2017 at 20:42
            Permalink

            A Csele patakkal Dunát lehetne rekeszteni.

          • September 17, 2017 at 20:55
            Permalink

            akkor te át tudsz ugrani egy egész folyót

        • September 17, 2017 at 20:46
          Permalink

          Én kiskoromban a Szamost. 🙂 Vagyis a túlparton megálltunk, az úgy ér?

  • September 17, 2017 at 20:37
    Permalink

    azt hittem, ebből most megtanulok gombászni – rossz bernard. a somot viszont ismertem eddig is. off: ajánlhatna valaki jó sci-fit (szeressem ilyeneket, hogy hét éva, pandora csillaga, tűz lobban a mélyben…) köszike.

    • September 17, 2017 at 20:40
      Permalink

      az abszolút kedvencem Fred Hoyle, ő csillagász is volt, meg egy kibaszott zseni is. Az Osszián küldetése alap, de a társszerzős Androméda is nagyon jó, meg a Fekete felhő is. Ott van Philip K. Dick, az alap, hiába volt szar a sorozat – ember a fellegvárban. Most jön majd szeptember végén egy új sorozat, az elég sokat ígérő. Hold-témában ott van Buzz Aldrintől a Csillagok fiai, az egy baromi jó regény volt, illetve Clifford D. Simak, aki elég fura figura lehetett, de a Város alapmű, én nagyon szerettem a Way Stationt és az Emberfarkas-elvet is, ez inkább ilyen Bradburys-bölcselkedős vonal (jut eszembe, Bradbury is kurva jó).

      Jövő hétvégén már tuti lesz gomba, csak jussak ki a hegyre. Ezek a mostani esők addigra csak kicsalogatják, különben meg írok egy elméleti gombaposzt 🙂

      • September 17, 2017 at 20:49
        Permalink

        köszi. az a fontos, hogy a bízás meglegyen, különben bebaszott az egész lófasz (ezt még régen a buszon hallottam egy -szerintem- párkapcsolati problémákkal küszködő cigány nőtől), úgyhogy ebből kiindulva elkezdem az ossziánnal, a fellegvárat ösmerem, buzz aldrinról meg nem tudtam, hogy könyvet is írt.

  • September 17, 2017 at 20:38
    Permalink

    Itt van a számban nagymamám somlekvárjának íze. A nagy, két kilós kenyér szelete jól megkenve, nyamm.
    Van somfánk, bokornak már nagy. De majd, ha lesz idegrendszerem hozzá, akkor csinálok somlekvárt. Elég baszakodós megszedni, meg passzírozni.

    • September 17, 2017 at 20:39
      Permalink

      Emelem a tétet: a Nagy 3 kilós kenyér.

    • September 17, 2017 at 20:41
      Permalink

      rosszabb, mint a hecsedli?!

      • September 17, 2017 at 20:42
        Permalink

        itt nem kell várni a dérre. de kb ugyanolyan szarakodás

        • September 17, 2017 at 20:44
          Permalink

          akkor majd nyugdíjas vénasszony koromban kipróbálom

          • September 17, 2017 at 20:45
            Permalink

            Na igen, én is ilyesmire gondoltam. 😀

          • September 17, 2017 at 20:48
            Permalink

            addig marad a szilva vafy a főzés nélkúli eper meg az ilyenek ☺

      • September 17, 2017 at 20:43
        Permalink

        Vettem osztrák hecsedlit, így mutatom itthon, nesztek.
        Elfordultam, mire visszanéztem, megették.

        • September 17, 2017 at 20:47
          Permalink

          mert a hecsedli jó, de amíg megcsinálod…

    • September 17, 2017 at 20:46
      Permalink

      rázd le egy ponyvára. mi úgy szoktuk, csak most sok volt a sár, meg valahogy nem jött össze, van egy fa a kert végében, pont rézsűn. más: nem ismersz valami értelmes hasznosítást a naspolyához? terem dögivel, natúr nemigen esszük, valami lekváron gondolkozom, az legalább eláll, mielőtt kidobnánk.

      • September 17, 2017 at 21:15
        Permalink

        Ja, lekvár az jó ötlet. Nyersen én sem szeretem, de persze ilyen bokrokat is kellett a férjemnek ültetnie, szóval majd lekvárosíthatom azt is…

  • September 17, 2017 at 21:47
    Permalink

    Visszatértem a körúton belülre. Bazmeg de kemény az élet…

    • September 17, 2017 at 21:49
      Permalink

      Blue, most nézem desktopról az oldalt és azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen blazing kibaszott fast oldalletöltést a kurva élet nem baszott még, gratulálok!

      • September 17, 2017 at 22:04
        Permalink

        Nem csak desktopról. Nagyon fasza lett, asszem jövünk neki egy sörrel minimum.

    • September 17, 2017 at 22:04
      Permalink

      Máris átestél egy hipsztercsordán? So sad. 🙁

Comments are closed.

%d bloggers like this: