A Panasonic bejelentette az organikus szenzorát
Ez nagyon nagy dolog ahhoz képest, ami eddig volt.
Ahelyett, hogy túlságosan belemennénk a részletekbe, amiket a szaklapokban ki lehet olvasni az OPF szenzorokról (ezek gyakorlatilag szerves alapú fényvezető filmek, legalábbis így tudnám fordítani), inkább a gyakorlati jelentőségüket próbálom elmagyarázni. A CMOS szenzoroknak vannak határai, ezeket feszegeti most a Sony a legjobb szenzorokkal, amiket a világ látott. Képes fotós terminológiával élve 14 értéknyi dinamikaátfogásra, ami azt jelenti, hogy például már jól le lehet fotózni vele a Földet meg a csillagokat egyszerre.
De nem egy fénylő Teslát és a csillagokat.
Ezt hívjuk dinamikatartománynak, amiben egy elvi határt feszeget a mostani technológia, amiben elméletileg a Panasonic áttörést ért el. Ez azért is érdekes, mert az osakai cég eddig nem jeleskedett a szenzorfejlesztésben: kameráihoz kizárólag a levedlett Sony szenzorokat használta, erre derült égből jön a hír, hogy érkezik egy 8K fellbontású filmet tudó, 60fps framerate-tel rendelkező szenzor.
Hogy értsétek, hogy miért nagy truváj ez: a 8K szenzor 60-as másodpercenkénti frameratetel ÓRIÁSI mennyiségű adat. Ezt kiolvasni egy szenzorból elképesztő kapacitást igényel, vagy valami buffereléssel működhet, de ez utóbbi meg ugye nem tartható a végtelenségig. Ha a szenzorból kiolvasott adatokat ideiglenesen letároljuk, amíg szépen békésen kiolvassa a feldolgozó lapka, akkor ott időben korlátozottak vagyunk a felvétel szempontjából. Márpedig a Panasonicnak az egyik elsődleges piaca a közvetítőkamera-biznic, amit nem csak az különböztet meg a hagyományos kameráktól és fényképezőgépektől, hogy kurva nehezek, hanem hogy elképesztően robosztusak és hibatűrőek a kamera belső működését tekintve.
Az OPF tud egy úgynevezett global shutter funkciót is, amit leginkább úgy tudnék elmagyarázni, ha a régi tükrös gépek terminológiáját használom: a régi fényképezőgépek egyszerűen elébasztak egy redőnyt a fényérzékelő közegnek, ezzel elzárták a fény útját. Ezt nevezzük shutternek, redőnynek, ki hogy szocializálódott. A global shutter meg tudja azt csinálni, hogy leáramtalanítja a faszba az egész szenzort gyakorlatilag egyszerre, késlekedés nélkül és ennek rengeteg pozitív hozadéka van. Láttatok már mozifilmen jello-effektet?
Mozgás közben a kamera képe a rolling shutter miatt olyan lesz, mint ha zseléből lenne, ami nem épp fasza a svenkekhez. Na, a global shutter ezt oldja meg: nem soronként olvassa ki és zárja le a szenzort, hanem egyszerre.
Mondjuk egy meccsközvetítésen olyan képet láthatunk, mint ha HDR képeket néznénk gyors egymásutánban és még csak nem is torzítja a mozgó dolgokat.
Valami kibaszottul nagy előrelépés, gyakorlatilag mint ha a szemünkkel néznénk.
Sajnos jó eséllyel még éveket kell várni, mire ez a technológia beeszi magát a fényképezésbe, legyen szó mobilról vagy cserélhető objektíves gépekről, de maga a technológia fantasztikus előrelépés és a teljes fotós és filmes közösség egy emberként várja az újítást. A legkorábbi jelöltek a mozikamerák, aztán sorban a közvetítőkamerák és végül a profi fotósok és a sor legvégén az átlag felhasználók lesznek a felvevőközönség, ahogy az lenni szokott.
