Periódusos rendszer – ahogy még soha nem gondoltál rá

A Mengyelejev-féle periódusos táblát feltehetően mindenki ismeri. Legalábbis aki eljutott az érettségiig, az kellett találkozzon az elemeket rendszám és tömegszám szerint növekvő sorba, valamint az ismert vegyi és fizikai jellemzőik szerint csoportokba soroló rendszerrel.

 

Ha másra nem is, de a megszerzett tudás arra jó lehet, hogy nagyjából képet alkothassunk arról, miért vegyül a hidrogénhez hasonlóan annyira hevesen a lítium is az oxigénnel, azaz miért nem túl bölcs dolog tűzbe dobni a mobilunkat vagy ha arról olvasunk, hogy aznap éppen hol lobbant váratlanul lángra egy villanyautó, annak mi lehetett az oka.

Ezt a praktikus, mondhatni hétköznapi megközelítést továbbgondolva jutottak el egy olyan vizualizációhoz, ami nem ilyen egyforma téglalapokkal próbálja elmagyarázni a mezei halandó számára az egyes elemek fontosságát, hanem a mérettel a gyakoriságra, a színekkel pedig a ritkaságra vagy fontosságra hívja fel a figyelmet, mint ez az alábbi, ami még véletlenül sem egy bekészült hippi varázsgombás cethal ábrázolása:

Mert mi lehetne mégis fontosabb egy átlagembernek, mintsem hogy lesz-e holnapután is belevaló a mobiljába? Így aztán ha megtudjuk, hogy a sötét narancs és narancs színek a közelgő hiányt vagy a felfutó igényt jelzik, míg a smartphone piktogram azt, hogy a telefon anélkül nem működhet, akkor máris együtt aggódhatunk az itterbium vagy a tantál sorsáért.

Miután már-már megnyugodtunk, hogy mindent értünk a minket körbevevő világból, jöhet a hideg zuhany, ugyanis egy frissen megjelent tanulmány a Journal of Physical Chemistry szakfolyóirat hasábjain teljesen más alapokra helyezné a magabiztosan uralt kétdimenziós leképezésünket, egyszerű egydimenziós rendbe rakva az elemeket az ún. Mengyelejev szám (MN) szerint Zahed Allahyari és Artem Oganov így képzelik el a közérthetőbb rendszerezést:

A Mengyelejev szám az elem atomsugarából és elektronegativitásából, azaz elektronvonzó képességből származtatásával a sorban közelebbi elemek nagyobb hasonlóságot mutatnak, mint a távolabbiak. Majd ha ezt a sort ismét két dimenziós rácsba alakítják, akkor bináris összetevők alakulnak ki, ezek a két elemből összerakott struktúrák lehetnek a hétköznapokból ismerősek, úgy mint például a NaCl, nátrium-klorid, azaz konyhasó.

Hogy mire jó ez az egész, az még nem feltétlenül világos, de a bináris összetevők rendszerezésével megjósolhatók eddig nem felfedezett kombinációkból anyagi tulajdonságok és ezek már nagy valószínűséggel alkalmasak lehetnek jövőbeni technológiák fejlesztésére.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!