Reinnovált franciakulcs – szerszám szombat speciál

A csavarok – különösen a széles körben elterjedt hatlapfejű változataik – állandó fejfájást okoznak a velük találkozó szakembereknek és a hobbistáknak. Sosincs pont kéznél az a tízes kulcs, amit legutóbb az autóban felejtettünk a döglődő akkumulátor cseréjénél, amikor a biciklin kellene meghúzni egy lötyögő szerelvényt vagy az IKEA kanapéhoz hiányzik a tizenhármas csillag-villás, amit pont az átkozott kerékpár miatt hagytunk a garázsban.

Erre az állandósuló és a DIY bugyraiban egyre csak eszkalálódó problémahalmazra állt elő egy elmés megoldással 1892-ben a svéd nemzet egyik büszkesége, Johan Peter Johansson, aki a világot az állítható villáskulcson kívül más szabadalmakkal, így például a szintén változatlan formában létező csőfogó megálmodásával tette egy fokkal élhetőbb hellyé.

De kanyarodjunk is vissza rögtön az állítható villáskulcshoz, mert aki járt már barkácsboltban, szinte biztosan az elsők között kaparintotta meg, még jóval a króm-vanádium dugókulcs készlet beszerzése előtt. Íme a szabadalmi bejegyzés a részletekkel, amikből kiderül, hogy egy csavarmenettel lehet állítani a befogási méretet, a kulcs nagyságának megfelelő határok között.

De nem is kell feltétlenül a manapság csak technikai kommunikációnak nevezett szakrajz mélységeiben elmerülni ahhoz, hogy felismerjük a diszkont közértek őszi választékában is rendszeresen megjelenő formavilágot.

Viszont amikor a tökéletesség nyomában járunk, jön a következő kérdés: ha már ilyen sokoldalú a szerszámunk, nem lehetne még egy picivel több? Dehogynem! Használjuk egyből kalapácsként is! Így születhetett meg az ugyancsak csavaros szorítású franciakulcs. Aminek az illusztrálására álljon itt egy elbűvölő art deco példány, hogy a vérünk is megpezsdüljön ennyi sok esztétika láttán.

Ezzel mai történetünk el is érkezett abba a korszakba, aminek rengeteg a jelenben is velünk élő műszaki megoldást köszönhetünk, egy közülük azonban végleg a feledés homályába merülhetett volna, ha Sean Skyes és James Whitfield nem akadnak rá Edwin J. Evans korabeli szabadalmára és nem látják meg benne a huszonegyedik századi fantáziát.

A szakrajz helyett inkább beszéljen ismét egy mozgóképi ábrázolás, akkor elképzelni sem kellhet a működési elvet.

Ami pofonegyszerű, hiszen az egy tengelyen futó csavarorsók menetemelkedéséből adódó áttételt még az is átlátja, aki az általános isiben esetleg kimaradt az egyszerű gépekkel megismerkedős óráról, így a lejtő és az ék mellett a csavarmenet is legfeljebb a kombinált fogóval elnyalt fejű eloxált alu díszcsavarokról ismerős a huszonhétésfeles, monténbájk típusú, körútjáró bérházi gangos bringáján.

A berendezésben rejlő lehetőségek határtalanok, nincs az a ragasztószalaggal lezárt papírdoboz, gyufaszálakat megszégyenítő szeg, vagy egy hosszabb bittel megtoldva akár egy megszorult kereszthornyos csavar, ami ellene tudna állni a kezünkbe kapott új hatalomnak.

De a végtelen mennyiségű potenciál felsorolása helyett kanyarodjunk inkább a lényegre: természetesen sörnyitó is egyben.

A 6061 alumíniumból 316 rozsdamentes acélból és1020 szénacélból (menetes tengely) CNC gépi forgácsolással faragott, MetMo Grip névre keresztelt készülék annyira népszerű, hogy rögtön a kezdeti kampányban 220000 dollárnyi támogatást gründolt össze és limitált példányszámban, potom 129 zöldhasú leperkálása után jelen poszt írásakor is elérhető az online franciakulcs-ellátó szaküzletek polcain.

via Yanko Design

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!