Rohadt disznók

A középkorban még tudták, hogy hogy kell bánni a dögökkel, ha elkanászodnak.

Manapság is előfordul, hogy egy háziállat megsebesít vagy megöl valakit, ilyenkor vizsgálhatják a tulajdonos felelősségét, azt, hogy talán nem kellett volna odamenni a rottweilerhez és beledugnod a hüvelykujjadat a seggébe, illetve azt is, hogy az állat továbbra is veszélyes-e, ilyenkor általában elaltatják, de nem jellemző, hogy a vétkes disznó-bika-kutya ügyvédet kapna.

Na, a középkorban bezzeg kapott (és még ezt az időszakot mondják sötétnek). Mostanában viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy disznó begyalogoljon a házba és megöljön egy gyereket – szerencsére –, mint ahogy ez 1494-ben történt. Az ügy világos volt, valószínűleg ma is megszabadultak volna a disznótól, de ezt itt rendes tárgyalás előzte meg, amelynek során a bíróság a disznóölés leghülyébb módját választotta: a sertést felakasztották.

Nem volt ez egyedi eset, Európában legalább nyolcvanöt állatperről emlékeznek meg a leírások, ezeket javarészt Franciaországban és Svájcban tartották – ami viszont meglepő, az az, hogy még a huszadik század elején is volt ilyesmire példa. Hiába, szép dolog a jogállamiság. Több történész is vizsgálta, hogy vajon miért jöttek divatba ezek a perek, egyesek szerint csak túl sok volt az ügyvéd és túl kevés az eset, így az unatkozó jogászok csirkéken és teheneken gyakorolták a praxist, mások szerint az a meggyőződés állhatott mögötte, hogy az embert a természet urának teremtette Isten, így nyilván a jogrendszerrel is uralkodik az oktalan barmokon. Az is lehet, hogy ennek az egésznek inkább a babonához van köze: a boszorkányokra is azt sütötték rá, hogy macskának tudnak változni, egyes juhászokról úgy gondolták, hogy farkasemberek, úgyhogy bőven belefér az ilyesmi. Az azért már kicsit meredeknek tűnik, hogy egy 1386-ban elítélt disznóra kabátot, kesztyűt és nadrágot adtak, mielőtt felkötötték volna, de mindennek meg kell adni a módját.

Az alperesek többnyire disznók voltak, bár az különösen izgalmas lehetett, amikor egy embert felöklelő tehenet ítéltek el – a büntetése neki is akasztás volt, ezt azért elég bonyolult lehetett végrehajtani, de a hóhér megoldotta. Volt egy eset, amikor egy kakast fogtak perbe, az ő bűne az volt, hogy tojást rakott – illetve nem is ez, hanem az, hogy a tojásból feltehetőleg egy baziliszkuszt akart kikelteni, ugyanis tojást, ahogyan a védője is kifejtette, valójában az rak, aki akar, ez önmagában még nem törvénybe ütköző. A kakast egyébként nem akasztották fel, hanem máglyahalálra ítélték.

A bíróság nem minden esetben ragaszkodott a halálos ítélethez: a bírák egy esetben csak a termést pusztító patkányok száműzetését rendelték el, igaz, nehezen jutottak el idáig, ugyanis a patkányok védője többször is elnapoltatta a tárgyalást, mivel védencei nem tudták, hogy hol és mikor kellene megjelenniük, ugyanis a hirdetményt csak a városházán függesztették ki – ezután a környékbeli falvakban is meghirdették a patkánypert –, illetve nem mertek megjelenni a bíróság előtt, mert féltek a városbéli macskáktól.

Arról, hogy milyen baromi veszélyesek az állatok, ma este olvashattok még bővebben.

(Medievalist)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!