Signal – Mi a répa ez és miért beszél mindenki róla?

Felpörögtek az események a mobil üzenetváltó platformok sokak számára ismerős világában, hiszen ki ne használná a mindennapos kommunikációban a Facebook Messengert, az Apple iMessage vagy éppenséggel az Android saját személyes vagy csoportos üzenetküldési és csoportos voice/videochat alkalmazásait.

A Signal egész sokáig csak egy volt ezek közül, a SMS kiváltására kitalált üzenő-csetelő alkalmazásokat pedig gyakorlatilag a 2 milliárd körüli felhasználószámával dominálta a WhatsApp.

Miért kedvelték meg sokan a Signal-t és miért használták mégis annyian a WhatsApp-ot? A válasz rém egyszerű, a Facebook miután felvásárolta a WhatsApp-ot, elkezdtek összenőni és ugyan a hardcore fb usereknek egyszerűbb volt a beépített üzenetkezelő Messenger, mégis sokan ragaszkodtak a merger után is a jól megszokott WhatsApp-hoz, a már felvett kontaktok és a beszélgetési előzmények nem indokolták a váltást, hiszen a végponttól végpontig titkosított üzenetekbe a szolgáltató nem látott bele és ráadásul Mark Zuckerberg indibecsszóra megígérte, hogy nem fogják eladni az üzenetekhez tartozó kapcsolati és egyéb metaadatokat, nem lesznek a gigantikus pénzgyár fejőstehenei a célzott reklámözönnel a userek.

Változnak az idők, változnak a felhasználói igények. Miután kiderült, hogy komoly revenue vesztésre számíthat a legnagyobb globális közösségi oldal, mert a célzott reklámok piacának jókora szegletét kitevő Apple userek az iOS 14 operációs rendszer bevezetése után le tudják tiltani, hogy az adataikat a tudtuk és akaratuk nélkül gyűjtsék és továbbadják haszonszerzési céllal, sőtmitöbb nem csupán letilthatják, hanem a tiltás alapértelmezett és nem csupán azt láthatják, hogy ki akarta követni őket, hanem azt is, hogy milyen irdatlan mennyiségű adatot gyűjtöttek össze, máris fordulat állt be a Facebook agytrösztnél és a kieső, legalább 40%-ra becsült bevételt valamivel pótolni akarták. A bevételt itt érdemes egy kicsit értelmezési kontextusba helyezni.

A hirdetők nem azért fizetnek, ha valaki ténylegesen vásárolt, tehát nem a konverzión osztozkodnak a hirdetés közvetítőjével, hanem az ún. pay-per-click módszerrel történik az elszámolás, tehát a megnyitott hirdetés linkeknél véget ér a fb hatásköre és ezért olyan kritikus, hogy mennyire célzott a reklám. A hasonló érdeklődési körű, hasonló kultúrkörből származó, hasonló korú, hasonló nemű, hasonló társadalmi helyzetű potenciális vásárlóknak bemutatott reklámok nagyobb hatásfokkal alakulnak vásárlássá és mindenki nyer. Látszólag, hiszen egy átlagos felhasználójáról a fb adatpontok ezreit, tízezreit tárolja, gyakorlatilag többet tud a politikai beállítottságról, szexuális érdeklődésről és irányultságról, mint a közvetlen környezet vagy a család.

A privacy akkor kezdett különösen fontossá válni, amikor kiderült, hogy ezeket a látszólag értéktelen adatokat összefüggéseiben elemezve elkezdték politikai kampányokban értékesíteni és ez innentől már egy olyan fegyverré vált a kibertérben, amivel a választói akarat befolyásolásával országok sorsáról lehet dönteni, tehát nem csak a hírek irányított áramlásával, hanem akár a kiválasztott célcsoportok mozgósításával meg lehet fordítani egy választás eredményét. A Cambridge Analytica botránya ha másra nem, erre jó volt, sokan értesülhettek a disznóságokról, azok horderejéről és az eredetileg az egyetemi campus csajozási értékelő alkalmazásából globális politikai szereplő lett, Zuckerbertből pedig egy országok, egyéni sorsok felett diszponáló önjelölt félisten.

Ne legyenek kétségeink, a profit nagy úr és ha a prémium ügyfelektől – az Apple userek többet költenek az Androidos társaiknál –  hirtelen jelentős bevételkiesés várható, akkor lépni kell, le kell hajolni az apróért, ha kéznél van egy tartalék fejőstehén, elő a fejőgépekkel. Így került a WhatsApp a figyelem fókuszába, mert a fúzió során elkezdtek egyre több adatot megosztani a Facebookkal és erről elfelejtettek szólni a felhasználóknak. Majd amikor rábasztak a sompolygásra és lebuktak, szépen feldobták a felhasználói feltételek megváltozásáról szóló értesítőt, azzal, hogy az el nem fogadása esetén az app az adott felhasználó készülékein megszűnik működni heteken belül.

Nem is nagyon számítottak rá, hogy ez így mekkora hullámokat vet és mekkora médiaérdeklődéshez vezet, de az tény, hogy a legváratlanabb helyről érkező lökés alapvetően változtatta meg a játszma kimenetelét.

A sokunk által méltán kedvelt extrovertált multimilliárdos Elon Musk ugyanis virtuális szörfjén meglovagolta a hullámokat és egyetlen pár szavas tweet-tel megtette azt, amire Zuckerberg legrosszabb rémálmában sem számított: elismert tech véleményvezérként útmutatást adott az iránykeresőknek és ajánlotta inkább a Signal használatát. Íme:

Ennek az egyetlen tweet-nek az azonnali hatása a Signal CEO örömteli sajnálkozásában nyilvánult meg először, a vállalat szerverei elsőre nem bírták az újonnan jelentkezők okozta terhelést, annyian indították el a regisztrációt, hogy szinte órákon belül akadozni kezdett a nonprofit üzenetváltó platform.

Az elmúlt napokban rengeteg jelentős – és hozzánk hasonlóan jelentéktelen – oldal is feldolgozta a témát és mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy az áttérés nem egyszeri impulzus volt a Musk rajongók körében, a poszt írásakor Signal lett az Apple App Store legnépszerűbb csevegő alkalmazása.

A Signal sikere nem újdonság. Legutóbb tavasszal kezdtek bele nagyobb volumenű infrastruktúra fejlesztésekbe, amikor az amerikai demonstrálók körében elterjedt, hogy a hatóságok az üzenetváltásaikat követve készülnek akár törvénytelen eszközökkel is akadályozni a békés megmozdulásokat, ekkor sokan váltottak, mert a mobil szolgáltatóktól utólag nem csak a cellaadatokhoz, hanem az üzenetek tartalmához is hozzáférhettek a hatóságok és mivel a Signal a titkosításon túl képes egy trükkre, amire a hagyományos SMS nem, ezért érthető a bizalom. Ez a trükk pedig nem más, mint az üzenetek időzített eltűnése, olvasás után a szöveg megsemmisíti önmagát. Nem csak a készüléken, a közvetítő szervereken sem tárolódik, így nem kell tartani egy hasonló szolgáltatást ígérő korábbi alkalmazás botrányától sem.

De hogy kontextusba helyezzük, hogy milyen elképesztő mennyiségű adatot gyűjtenek látszólag teljesen feleslegesen, hiszen az üzenetváltáshoz, mint alapvető funkcionalitáshoz nem szükséges a rengeteg metaadat, a funkció csak csali, az adat pedig áru, álljon itt a Forbes gyűjtése az Apple privacy információi alapján, amit szintén a Signal osztott meg néhány napja a Twitterén:

A Forbes linkelt cikkben ugyanilyen hangyafasznyi betűkkel van, tehát ha valaki nem tudja kisilabizálni, hogy pontosan mik a gyűjtött adatok, számos tech oldalon utánajárhat, de a középső kettő összehasonlítását nagyítva is megkaptuk, így érthető, hogy ha a az eleve túlságosan kíváncsi WhatsApp a Facebook Messenger követési adatpontjaira (fent jobbra az az öt hasábos lista) áll át, az miért jelenthet – már csak mennyiségénél fogva is – aggodalomra okot adó változást.

A hullámok úgy néz ki, nem álltak meg itt, a Facebook hamarosan antitröszt perekkel néz szembe, az Egyesült Államok összes állama közösen indított keresetet a feldarabolásáért és könnyen lehet, hogy ez a húzás elegendő lesz a pillangó-effektus beteljesüléséhez: a kieső bevételek pótlására tett apró lépés az új felhasználói feltételek elfogadtatásával maga alá temetheti az egész pénztermelő birodalmat.

Természetesen ez a piac sem egy szereplős, a Telegram a Signal mellett hasonló alternatívát jelenthet a Facebook rabságából szabadulni vágyóknak.