Sövénynövény

Sokkot kaptam, mikor egyik kedvenc szerkis kollégámról kiderült: nem átallna tujákat ültetni a kerítéshez, csak hogy ne kelljen a szomszéd pofáját nézegetnie télen-nyáron. Én sok mindent elfogadok, mert megértő gyerek vagyok…

…de TUJÁKAT, baszd meg!!! Na, ezt nem.

Vegyük tudomásul: a tuja értelmetlen növény. Nincs díszítő virágja, nincs ehető termése, nem lehet az árnyékába ültetni a nagymamát, valami betegségtől pár év után úgy néz ki, mintha disznópörzsölővel körbeégették volna, sokat szemetel, szétnyomja a hó és még tájidegen is.

Mit lehet mégis tenni, ha nem akarjuk látni a szomszédot alsógatyában bográcsozni? Van-e a tuján kívül élet? Let’s find out!

Először is gondolkodjunk tágabb kontextusban! Nem feltétlenül a sövény felől kell megközelíteni ezt a problémát. A legegyszerűbb megoldás, ha megvesszük a szomszéd telkeket is. Így rögtön kellően tágas lesz a kertünk ahhoz, hogy ne érezzük fenyegetőnek a szomszédok közelségét. Manapság divat picsányi telkeket árulni, amire ha normál méretű házat építünk garázzsal, pici sufnival, kb. 1-1 méternyi zöld sáv marad a széleken. Ez nem kert. Ne dőljünk be az ilyen ócska trükköknek, normál méretű házhoz tervezzünk normál méretű kertet!

Tegyük fel magunknak azt a kérdést is, hogy vajon a szomszéd látványa a zavaró, vagy inkább az, hogy ő lát minket? Ha az utóbbi, akkor adja magát a megoldás: vakíttassuk meg a szomszédokat! Ha forró ólmot is öntünk a fülükbe, a nyári hajnalok idegtépő csöndjét megtörő fűnyírásunk se fogja őket zavarni, sem a Koala ajánlásával tartott csütörtöki death metál partik. Ha ódzkodunk ezektől a királyi megoldásoktól, tényleg nem marad más, mint elgondolkozni a sövényen.

Sövény sokféle növényből nevelhető.

Először is át kell gondolni, hogy csak nyáron utáljuk-e a szomszédainkat, vagy egész évben. Nyáron mindenki kint baszódik, ilyenkor gyakoribb a vizuális környezetszennyezés és a konfliktusok, de télen a legtöbben a radiátor előtt ülve kortyolgatják a rumos teát (vagy az árokparton fetrengenek alkoholmámorban), és nem a kertben kóricálnak. Tehát nem biztos, hogy örökzöld növényzetben kell gondolkodnunk.

Ha mégis örökzöldet tervezünk, fontoljuk meg a babérmeggyet. Fénylő leveleivel gyönyörűen díszít, virágzik, fekete bogyókat nevel, és egyes fajtái elérik a 6 méteres magasságot. Tömör sövénnyé nyírható, de ha csak néha gondozzuk, akkor magas, felfelé törekvő bokorként funkcionál, tökéletes takarónövény. További előnyös tulajdonsága, hogy mérgező. Nyilván a leveleket nem sokan akarják elrágcsálni, de a bogyója vonzó lehet a gyerekeknek. Viszont ha nem akarunk magánóvodát nyitni, nyugodtan ültethetjük. Csak abban az 1-2 évben nem szabad lehunyni a szemünket, mikor a gyerek már önjáró, de még mindent a szájába vesz.

Babérmeggy

Nézzük most a lombhullató sövénynövényeket. Vannak ugyebár a hagyományos megoldások:

A húsos som 3-7 méter magasra is megnő, a napos helyeket szeretni, árnyékban nem lesz termése, márpedig a somból lehet lekvárt főzni, ami vadhúsokhoz kifejezetten ajánlott. Nem árt, ha néha megnyírjuk. Vannak olyan somfajták, amiknek az ágai is pirosok, úgyhogy télen is csinoskák.

Az aranycserje (Forsythia) nő, mint a kurvaélet, rendszeresen metszeni kell, különben elkanászodik. Felénk aranyvesszőnek hívják, de állítólag az egy özönnövény (Solidago), meg aranyesőnek is, de az is valami más, szóval jobb a latin elnevezést használni, akkor nem kerülünk bajba a kertészetben. Tavasszal tömegesen virágzik, napsárgán világító folt a leharcolt, fakó télvégi kertekben, főleg, ha napos helyre kerül. A leveleket majd csak ezután hozza. Vannak egészen pici fajtái (1 méteres bokrok), de egyes példányai kisebb fává is nevelhetők. Hál’ istennek, ez is mérgező.

Aranycserje

Szintén mérgező a lonc. De nem ezért kedvelem, hanem mert egészen különleges kecses virágai vannak, amik egész nyáron beborítják a növényt, ráadásul bódító az illata. Nyírni kell persze, és kell neki valami támaszték, amire felfuthat. Tehát ha 4-5 méteres takarást szeretnénk, először húzzunk fel egy ekkora kerítést, de aztán készen is vagyunk. Ha nem kopasztja meg az ember, akkor elfásodik és pár évtized után a kerítés is leomlik a súlya alatt, ilyen apróságokkal viszont ráérünk később foglalkozni.

A nem hagyományos megoldások közé a fákat sorolom. Van, ami kordonfának, de sövénynek is alkalmas és olyan megoldásokat is láttam (igaz, csak képen), ahol oszlopos fákat ültettek a kerítés mentén: olyan fafajokat, amik felfelé törekszenek, oldalra nem terebélyesednek. Ezek a magasságuk miatt lehetnek előnyösek.

 

A fentieken túl számtalan megoldás létezik még (pl. a galagonya, ami őszi éjjeleken izzik, viszont tavasszal virágzik). Általában jobban mutat, ha nem egyfajta növénnyel basszuk végig a kerítés melletti 30 centis sávot, hanem többfélét kombinálunk. Pl. a hátsó sorba babérmeggyet, elébe/közibe néhány somot ültetünk cakkban, a kritikusabb pontokra (erkélyek irányába) egy-egy kisebb fát tervezünk, és a monotóniát néha megtörjük valami virágzó vagy színes termésű cserjével. Én speciel pont a monotónia miatt rühellem a sövényeket, de megtanultam együtt élni velük.

Kertet nem 2 évre tervez az ember, hanem inkább 20-30-ra. A gondozási igény mellett vegyétek azt is számításba, hogy melyik mikor díszít a virágjával vagy a termésével, esetleg melyiket szeretik a madarak. Nincs egyetlen üdvözítő megoldás, sajnálom.

Egy szabadkai kert

Ha nem akartok zöldhulladékot, és se gereblyézni, se kaszabolni nem szerettek, de még a lombfúvóval sem akartok baromkodni (pedig jó móka!), viszont egész évben kellő takarást szeretnétek, építsetek házmagas palánkot. Ezzel 3 gond szokott lenni: nem engedélyezik a tömör kerítést (csak az ilyen-olyan %-ban áttörtet), festeni is kell (lazúrozni!!), plusz ha rossz a szélirány vagy valamit elbasztok a telepítésénél, esetleg kidől és agyoncsap valakit.

Az élet nehéz. A táskám is nehéz. Az élet egy táska.