Sturgis – az idei legnagyobb motoros fesztivál élet-halál kérdése?

I don’t want to die, but I don’t want to be cooped up all my life either

Lehetne akár a mottója is az idén nyolcvanadik alkalommal megrendezett motoros felvonulásnak a fenti állítás, miszerint nem meghalni érkeznek, de nem lehet örökké bezárva élni sem.

Steven Sample hatvanhat évesen döntött úgy az Associated Press helyszíni beszámolója szerint, hogy nyeregbe pattan és Arizonából nekiindul Dél-Dakotába, szakítva az elmúlt hónapokban kényszerűségből választott szeparálódással.

Sturgis lakossága megosztott a kérdésben. A városka a 6700 főt számláló népességével egy említésre se méltó porfészek lenne – hacsak minden évben nem keresnék fel bő egy hétre motorosok százezrei. A világon sehol máshol nem mozgatott még meg hasonló eseményen félmilliónál vagy akár a 2015-ös csúcson hétszázezernél több érdeklődőt egy ennyire rétegműfaj.

Az aggodalom valahol érthető. A képek tanúsága szerint az idén várhatóan 250000 motorost felvonultató rendezvényen elvétve láthatók védőmaszkok vagy arcot fedő kendők, ahogy ezúttal a józan ésszel és belátással együtt a szociális távolságtartás is távol maradt.

A fejlett gazdasággal és egészségüggyel rendelkező vezető országok közül az Egyesült Államokat sújtja legnagyobb mértékben a pandémia, az abból kialakuló válság 30%-kal vetette vissza a mutatókat és a kilábalásnak egyelőre semmi jele. Miközben a soron következő választásokra készülnek, a személyi védőfelszerelések körüli kérdések teljesen átpolitizálódtak, a viselés-nem viselés kikerült a népegészségügy hatásköréből, helyi kormányzók, önjelölt vezetők, állampolgári csoportok nyilvánítják ki a teljesen tévesen értelmezett szabadságjogaikat azzal, hogy az Alapító Atyák akarata szerint a saját testük és saját egészségük felett döntenek.

Ez bizonyítottan nem így van.

A COVID-19 fertőzés nem

az egyén akaratától függően

választja meg  a következő áldozatát.

Aki egy tömegrendezvényen a lappangási időszak alatt hordozóként van jelen, még csak nem is tud róla, hogy hány ember egészségét veszélyezteti, hány család – életkoránál, egészségi állapotánál fogva sérülékenyebb – tagjait teszi ki indokolatlan, tartós egészségkárosodást vagy akár halált okozó kockázatnak.

Miután még júniusban a megkérdezett helyiek hatvan százaléka jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek az idei tömeggyűlést, akkor mégis mi lehetett az oka annak, hogy a városi tanács bölcsei a rendezvény megtartása mellett döntöttek?

A válasz prózaibb mint gondolnánk, köze nincs az egyén szabadságához vagy magasztos nemzeti eszményekhez.

800 millió dollár

Ennyi volt a tét, ennyi bevételt eredményezett az előző években a dzsembori; és amilyen idők járnak, kész szerencse ha csak a fele is helyben elköltött összegek formájában a mindennél szentebb gazdaságot gyarapítja.

Érték-e az egészség? És ha igen, mekkora? Dél-Dakota eddig az ország szerencsésebb területei közé tartozott, 2020. augusztusáig 144 halottat tartottak számon, a rendezvény kezdeti napján összesen 98 új esettel, ami az USA közel ötmilliós igazolt fertőzöttjéhez és a 161 ezer halotthoz képest elenyésző. A döntést már a meghozatalakor óriási hibának tartották:

This is a huge, foolish mistake to make to host the rally this year. The government of Sturgis needs to care most for its citizens.

A helyi lakosként ugyancsak megkérdezett Carol Fellner úgy határozott, hogy önvédelemből az egész happening idejére inkább otthon marad. Nem sokat kertelt, amikor a vesebetegségben szenvedő férje került szóba.

…death sentence…

Ha nem táraz be kellő mennyiségű élelmiszert és ellátmányt, akkor bármilyen személyes érintkezés a hirtelen megjelent tömeggel egyenlő lehet egy halálos ítélettel.

Képek: Associated Press