HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

Celluloid

A suttyó Ocean’s Eleven

Egyik este végre sikerült megnézni egy filmet, ráadásul egy vígjátékot, ideje volt már egy kis nevetésnek. A választás a Logan Lucky-ra (A tuti balhé) esett, és azt kell mondanom, hogy jó döntés volt. Nem véletlenül hoztam fel a címben a híres Clooney-féle rablós filmet, hiszen az alapfelállás itt is ugyanaz. Pénzt kell szerezni, méghozzá sokat és gyorsan, lehetőleg. Ilyenkor a szereplők nem egy lottózóba szokták bevenni magukat, hanem általában kirámolnak valami helyet, ahol sok lóvé van. A rablással foglalkozó filmekbe kell sok agyafúrt ötlet, precíz kivitelezés, meg olyan karakterek akik lekötik a nézőt, slusszpoénnak meg valami csavar, aztán kalap-kabát. Nem egy túl bonyolult dolog, ráadásul már ezer bőrt lehúztak a témáról, ezért is voltak kételyeim a film elején. Körülbelül öt percig.

A történet Észak-Karolinában játszódik, és hát a karakterek hozzák azt a tipikus amerikai vidéki suttyót, ami beépült a köztudatba. És nem simán csak kiérződik, hanem teljesen túltolva kapja a néző a tájszólást, a kicsit lassú, de azért furfangos embereket, a lepukkant környezetet. Engem teljesen megvettek vele, erre épül fel az egész film. Amikor a főszereplő (Channing Tatum) kitalálja, hogy a nagy lóvét egy NASCAR pályáról fogja megcsapni akkor már hangosan röhögtem, például. A vidék hangulatát egyébként már az első perctől kezdve kapjuk az arcunkba, a Take Me Home, Country Roads például folyamatos visszatérő eleme a filmnek.

Almost heaven, West Virginia
Blue ridge mountains, Shenandoah river

A szereplőket is nagyon eltalálták a szerepekhez. Adam Driver nem a kedvencem, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Amit a Star Wars filmekben kaptunk belőle az igazából emberiség elleni bűncselekmény kellene, hogy legyen. Ebben a filmben meg hozza a kicsit lassú, de azért jólelkű öcsikét, aki mellesleg elvesztette a fél karját még a seregben. Tökéletes választás, de tényleg. Daniel Craig kasszafúróként jelenik meg a vásznon, azt a feladatot kapja, hogy ugyan robbantsa már fel a kinézett széfet. Mi más is lehetne a karaktere neve, mint Joe Bang? Seth MacFarlane egy tenyérbemászó bunkóként jelenik meg, ahogy kb a valós életben is, és még sorolhatnám.

Maga a sztori nyilván nem nagy durranás, de ez várható is volt. Azonban a körítés, és a színészek lazán elviszik a hátukon, nem érzi azt a néző, hogy valami rohadtul hiányzik. Az olyan abszurd kikacsintások, amivel például odaszúrnak egy másik kedvencünknek (GoT), azok mindig adnak egy olyan kis pluszt, ami kell egy önfeledt röhögéshez, én úgy gondolom. Nyilván nem ez a legjobb vígjáték amit valaha láttam, de egy laza kikapcsolódáshoz szerintem tökéletes, csak javasolni tudom.

HOLDKOMP