Szárnyas fejvadász 2049 reloaded
Kezdeném azzal, hogy egyáltalán nem vagyok elfogulatlan, mert a forrásanyagot is nagyon szeretem és az eredeti film is az egyik legnagyobb kedvencem. Szerencsém volt, apám nagyon szerette a sci-fiket, ezért sikerült lenéznem a színt a Szárnyas Fejvadászról, az Alien trilógiáról, és Harrison Ford munkássága is rendesen meghatott az Indiana Jones trilógia miatt, amit szintén rongyosra nyújtottam a Fischer videómagnóban. Úristen, szerintem azoknak a fele, akik ezt a cikket olvassa nem is látott élőben VHS magnót.
Ennek fényében állati nehéz elmagyarázni, hogy mielőtt a stúdiófilmek adrenalinbaszássá silányították a mozikat, azelőtt léteztek olyan lassú sodrású, de ettől még izgalmas filmek, amik hagytak időt ülepedni az élménynek és nem volt “earth shattering sound” hozzájuk az IMAX-ben.
Ellentétben Spacewolffal én pont ezt utáltam a Szárnyas Fejvadász 2049-ben. Engem egyáltalán nem nyűgözött le az Arénában, hogy az elsuttogott szavak is letépik a fejemet és a gyomrom gombócban volt, hogy mikor fog valami úgy rámordítani, hogy beszarok. Ugyanis én nem ezért mentem, hanem tök őszintén azért, hogy végignézzek egy keserű csalódást az első rész után.
És mondjuk nekem ez annyira nem sikerült. Valamiért, amikor elhívok a moziba embereket olyan filmekre, amiket nagyon meg akarok nézni, óhatatlanul is szükségét érzem, hogy utólag igazoljam a választásom és ez most sem volt másképp. Néha azt gondolom, hogy egyedül kéne moziba járnom, hogy tényleg át tudjam adni magam az élménynek és ne a környezetem reakcióit kelljen figyelnem. Mert ahogy Spacewolf fogalmazott: a közönségnek nem feltétlenül tetszett a kimondottan Tarr Bélai lassúság és a rendező és az operatőr közös maszturbálása a vizuális megjelenésen.
Mert a vizualitás az… hát hogy is fogalmazzak: rég láttam ilyen szépen fényképezett filmet. Az eredeti is grandiózus volt és komor, de ez a film a technika fejlődésével a legtöbbet hozta ki a környezetből. És most nem olyan értelemben gondolom, mint amikor Michael Bay Mattel játékokkal bassza szilánkosra a felhőrkacolókat, miközben mindenki epilepsziás rohamot kap, hanem olyan értelemben, ahogy Kubrick szokta csinálni. Ránézel arra, hogy Gosling néz és egyszerűen kurva jó érzés nézni.
És ez ritka dolog és nagyon élveztem. A film az elejétől a végéig lenyűgöző és még ha nem is tudtam értelmezni pár képet (Jó, világos, hogy a méhek az apát, a virág az anyát jelképezik, de mi a faszt kerestek ott a méhek? Elektronikus bárányokkal álmodnak talán?), attól még félkatatóniában elmélázva nyáladzottam végig az igazából nem túl feszesre vágott, majdnem három órás filmet.
Mi az ami nem tetszett? Harrison Ford. Üres volt és kevés, megint eljátszotta az öreg Indyt és Han Solot, de most Deckard volt.
Edward James Ólmost is betették szerepelni, ami tetszett. De Deckard? Lófaszt. Nehogymá. Gosling ezerszer Deckardabb volt Deckardnál és szerencsére sokkal több képernyő idő jutott neki, mint Fordnak. A romantikus szál a történetben szerintem szépség és kreativitásdíjas, a visszakacsintások és a régiek szerepeltetése meg citromdíjas. Nem, nem zavaróak, de egyszerűen jobb film lehetett volna ezek nélkül.
Gosling karaktere Bladebb Runner a Blade Runnernél és a konfliktus is szépen meg van komponálva. Ellentétben a főgonosszal, ami megint csak egy excentrikus gazdag őrült tudós. Mint amit láttunk az Ex Machinában, az X-menben, de még tulképp a Harry Potterben is. A Lex Luthor karakter nagyjából Dr. Moreau óta lejárt lemez. Mi a fasz lenne, ha a karatézós picsa+tudálékos faszkalap kombót meghagynák az olyan filmeknek, mint a Kingsmen, ahol ezt Samuel L. Jackson kellő önreflekszióval és negyedik fal bontással meg tudja oldani viccesen? Mindenhogy máshogy unjuk, én legalábbis borzalmasan. És nem a kontaktlencse sem segít, meg a drónok, meg a többi ilyen klisés szarság.
Gosling főnöke is tetszett. Bár a rendőrörsön ordítozós fekete őrmester huszonegyedik századi változata volt, mégis elhittem neki mindent. Tetszett a csaja is, tetszettek a kutatás során előkerülő ellenlábasok és tetszettek az izgalmak is. Tetszett a vizualitás és jó volt a zene.
Ami nem kellett volna, az a sok felesleges klisé, amit nyom nélkül ki tudnék vágni a filmből és senkinek nem fájna egyetlen percre sem. Remélem lesz rendezői változat, amiben átfaragják picit, akkor tökéletes folytatás lesz. Amúgy így sem rossz. Én nem hagynám ki a helyetekben, messze felette van az átlag színvonalának, még ha nem is várományos a kult státuszra.
