Szart csakis olcsón – Taotronics TH-BH22

Kit ne basznának fel a kurva kollégák a klimpírozásukkal és a csokipapírzörgetéssel? Ki nem időzött el a noise cancel fülesek között?

A Sennheiser HD201 tartóstesztet azért nem írtam meg, mert a kutyát nem érdekelné potenciálisan, de a verdikt az, hogy másfél év használat után cafrangokban mállott le róla a borítás, ami miatt azért finomanszólva is kibuktam. Minden egyes kibaszott alkalommal a galléromon és a fülemen landolt a fekete szar, amíg le nem kopott majdnem teljesen. Törni nem tört, a hangja olyan amilyen, irodába tökéletes volt. De azért a kisördög munkált bennem, szóval elhatároztam, hogy ott rohadjon meg az egész, lassan nem ártana cserélni valamire.

Az on-ear fülesek önmagukban viszonylag hasznosak arra, hogy kizárjuk a külvilágot, de azért nem száz százalékosak, ezért kacsintgattam a noise cancel felé. Mivel egy sznob fasz vagyok, nyilván a Bose QC35 jutott először a radarra, de az háromszáz dollár. Én meg nem annyira hordom haza a szarjaimat az asztalomtól és eléggé morci lennék, ha a takinéni lekúrná portörlés közben a többi szarommal együtt. Különösen zabos lennék, ha valaki felkapná és privatizálná.

Az igazsághoz hozzátartozik, a high end bluetooth füles nálam valahol ott van az “akarom-listán”, ahol az okosórák, az lcd kijelzős hűtők, vagy ahol a mindenféle ostoba levegőionizátorok, amik csak a por kiszűrésére alkalmatlanok. Mentségére legyen szólva a Bosenak, hogy rendes fülesként is használható és akkor a hangja is civilizált és akkor nem kerülünk bele abba az übernagy szopóba, hogy kinyírja magát az akkumulátor és meg lehet baszni az egész fülest, mert az akksi nem cserélhető. Ráadásul a Google Assistant integráció teljesen új szintre viszi a megfigyelős Alexa-élményt, amire ugyan létezik szoftveres fix, de egyrész ki a geci hiszi el, másrészt ki akarja önként bepoloskázni a munkahelyét is?

Bosét amúgy is az vesz, aki allergiás a basszusra, vagy ha szereti, ha a kocsijának a fejegysége elkúródik és nem tud CD-t lejátszani.

Na de vissza tesztünk alanyára, a TaoTronicsra. Először is elég jó az akkuidő. Nem tudom pontosan mennyi, de megvásárlása óta még nem töltöttem és ez a szar még mindig működik. A hangja pedig egyáltalán nem szar és mindez szállítással együtt húszezer forintért. Irodakompatibilis árazás, na. Ami viszont szar benne, az pont a noise cancelling, illetve a tény, hogy ha lekapcsolod az ANC-ot, akkor valahogy szarabb lesz a hang is. Az építési minőség közepesen szar: műanyag retkes gombok, meg recsegős műanyag mindenütt. Na de hadd szedjem nektek darabokra.

Akkumulátorkodás

Szóval katalógus szerint 25 óra az üzemideje elemeken és vaszleg nincs is nagyon messze a valóságtól. MicroUSB-vel tölthető, ami ugyan nem USB-C, de káeuropáner közegben ez egyelőre teljesen korrekt. Az akkumulátor ebben sem cserélhető, a Bosehoz hasonlóan, csak ugye nem mindegy, hogy két év alatt egy százezres szar baszódik el, vagy egy húszezres. Gondolom utángyártott kínai akksit lehet bele tenni és az ember sokkal nyugodtabb szívvel bassza szét a szirszar irodai fülesét, mint hogy a német csodát kendácsolja meg valami aftermarket szarral. Szóval ez nálam nem verte ki a biztosítékot. Ahogy az összefoglalóban elspoilereztem viszont: ANC nélkül szarul szól. Észrevehetően szarul ráadásul: az Orinoco Flow olyan kiüresedett, hogy fáj, a Chemical Brothers Denmarkját is megerőszakolja. Pár másodpercig lehet bírni a különbséget, magyarán folyamatosan be kell, hogy legyen kapcsolva. Ez egyébként állítólag a Plantronicsnál, a Sonynál és a Bosénál is jelen van hatszor ennyiért.

Dizájn

Láttatok már Bose QC első szériát? Na, pont úgy néz ki, mint amikor egy kínai le akarja koppintani. Sajnos csak közepesen sikerült a dolog. Nekem a pántok fém belseje tetszik, de például a gombok nagyon olcsónak tűnnek, ráadásul ha a fejeden nyomkodod őket, akkor kattognak, mint a régi pléhjátékok. Szóval elég tré, de ennyiért megbocsátható. Viszont a bőr nagyon klassz és az olcsó műanyagokkal együtt jár a könnyűség is, szóval igazából eléggé kényelmes. Ráadásul összecsukható, aminek az utcán onearrel mászkáló öngyilkosjelölt hipszterek biztos kurvára fognak örülni. És a csatlakozásnál nem lötyögős, amiért megint plusz pont jár ennyiért. A jack csatlakoztatható és lecsatlakoztatható, ami tök jó,, ráadásul szerintem a bluetoothos hangerőszabályzás miatt szerintem ember nem lesz, aki relatíve mozdulatlan állapotában rádiósan használná. Aki szívott már kontaktos füleskábellel az nagyon fogja értékelni – gyakran drágább szetteken is integrálják és csoki. Tekintve, hogy ez bluetoothos, itt meg az ócsóság miatt kihagyhatták volna – ám mégsem.

A hang

Szép meleg hangzása van, a basszust nagyon szépen adja, viszont vagy én kezdek megsüketülni, vagy a közép nem jön át rendesen. Kevésbé kontrasztosabb zenéknél nem érezhető (John Williams Star Warsát próbálom épp, miközben írom ezeket a sorokat) – csodásan, tisztán csilingelnek a magasak és a közép is teljesen elfogadható. Az a baj, hogy a csilingelősség a magasaknál szembetűnő, azok nagyon tiszták, de az alacsonyabb frekvenciák inkább összemosódnak. És sajnos nincs túl sok térérzet sem, egyértelműen olyan, mint ha a zenekar körülötted lenne.

De elég a nyavajgásból, igazából a kategóriájában nagyjából bármit lemos a faszba és őszinténszólva átlagos használatnál csak side-by-side lehet érezni, hogy a QC35 jobb. Olyan, mint ha a TT teljesen más kategóriába tartozna, rohadtul unfair Bose vagy Sennheiser felsőkategóriás bluetooth ANC fülesekkel összehasonlítani. De még így is megállja a helyét, ami azért minimum bizarr.

Viszont minden megváltozik, ha kihúzod a dugót: bluetoothon keresztül, ANC nélkül pontosan azt adja, mint amire számíthatsz egy húszezres fülestől. Ez valahol kellemetlen. Olyan lesz a hang, mint ha letakartad volna a hangszórókat egy pelenkával. Ha viszont BEDUGVA hagyod és úgy kapcsolod le az ANC-t, akkor minimális a gond, szóval részemről ez meg van bocsájtva.

Az Active Noise Cancelling

Aki próbált már ilyet, annak ismerős lehet a megváltozott nyomásérzés, amikor bekapcsolja. Mivel az ANC úgy működik (nagyjából), hogy ellenfázisban tolja a hangokat, hogy azok kioltsák egymást, kimondottan bizarr élmény elsőre. Nagyobb a csend, de valami nem stimmel a füleiden. Ráadásul az ANC-je a kanyarban sincs a Bosetól, igazából a kétezres évek eleji Sennheisereket idézi, amit vehetünk dícséretnek vagy épp oltásnak is.

Lehet hallani egy finom sziszegést, amikor be van kapcsolva és nem megy a zene, remekül kiszűri a légkondit, az ablakon átszűrődő forgalmat, de a magasakkal bajban van. Ezért ha visító kolleganők vannak a közeledben, azzal nem annyira boldogul jól.

Alternatívák

• Taotronics TT BH22 – A tesztelt darab – 20 000 HuF
• Plantronics BackBeat Pro 2 – Egy szinttel feljebb, egy kicsit jobb élmény – 52 000 HuF
• Sennheiser PXC 550 – Bose alternatíva, szarabb ANC-vel – 75 000 HuF
• Bose QuietComfort 35 II – Az összehasonlítási alap a teszthez: kiváló hangminőség, jobb bluetooth élmény, jobb ANC, hasonló szopások – 92 000 HuF
• Sony WH-1000XM2 – Ami leveri a Bosét minden téren, mint a vak a poharat – 110 000 HuF

 

(Az egyhetes “tartósteszt” mellett a cikk közben inspirációnak és referenciának a Chemical Brothers – Go-t használtam a mélyekhez és ahhoz, hogy mennyire különülnek el a magasak és a közép, a Chemical Brothers – Das Spiegelt pedig hogy milyen a dinamikája.)