Itt az apokalipszis, eljött a fekete császár
Valójában elég hülyén totyog, de legalább kevés van belőle.
Ebből a szempontból persze hasonlíthat magához a Sátánhoz is, mert egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy túl kecses lenne, azt meg pláne nem, hogy több lenne belőle, mert mint minden jó kisgyermek, én is szorgosan forgattam a Bibliát ráérő időmben. Ott a leltár úgy nézett ki, hogy egy darab Isten van, bár fragmentált emberré és galambbá, meg egy Sátán, aki egy kicsit kígyó is, de azért valószínűleg egylényegű. No de hagyjuk is a teológiát, foglalkozzunk inkább minden idők legbalfaszabb halával, a pingvinnel.
Császárpingvinek léteznek, viszonylag sok is van belőlük, de mindeddig egyetlen alkalommal sikerült lefilmezni közülük valakit, aki kiemelkedett a tömegből: egy fekete példányt. Jó dagadt is, úgyhogy esélyes, hogy az albinizmussal ellentétben ez nem akkora szívás, mert hát még mindig nem ette meg senki. A jelenséget melanizmusnak nevezik, és pont azt jelenti, mint amit itt látni lehet: az ember (pingvin, valami) befeketedik tőle. Korábban már láttak egyéb pingvineket, még rangban némileg közelítő királypingvineket is részleges melanizmussal, de tök fekete császárpingvint még nem. Itt a madárvilág Palpatine-ja.
A biológusok szerint negyedmillió madár közül egy kerülhet ki csak részlegesen befeketülve, a tök fekete annyira ritka, hogy lehet, hogy ez a példány az egyetlen a Földön, aki ennyire menő. Az is fura, hogy mitől maradhatott meg: a fekete szín nem épp ideális a jégen mászkálva, de úgy néz ki, hogy ez a példány egész jól teljesít, épp baszni indult a végtelen hómezőkön.
Egyébként a korábbiakban túloztam, amikor azt állítottam, hogy sok császárpingvin van: ehhez az egyhez képest ugyan sok van, de az Antarktiszon fogy az élőhelyük, úgyhogy részlegesen veszélyeztetett fajnak számítanak. A fekete pingvin ezt persze leszarja, ő annyira ritka, hogy az már automatikusan menő.
Jó reggelt!
