Szerszám szombat speciál – reterát a vadonban

Aigars Lauzis, lett dizájner nem sokat szarozik ha kerti budiról van szó. Megálmodta a “Temple of Poop” koncepcióját, ami a nevének megfelelően egyfajta szabad szellemiségű installáció, temploma a kis- és nagydolgoknak.

A vágyálmok nem is lennének vágyálmok ha időnként nem teljesülnének be és a Zeltini alkotóműhely alapítójaként Aigars egyhamar a tettek mezejére lépett, megvalósította az addig elképzelhetetlent, feketére pácolt gyalult rönkökbe faragta és csiszolta vágyainak netovábbját.

Mert mi is lehetne vadromantikusabb, mint egy pottyantós a világvégén, ott, ahol a madár se jár?

“Ugyan már!” – legyinthetne bárki – “Nagyapámék kertje végében ugyanilyen volt, és még dupla nulla és ékítette az ajtaját”.

Igenám, csakhogy az ördög – mint mindig – ezúttal is a részletekben lakik. Ugyanis nem egyszerűen csak pottyan és csobban az excrementum, hanem egy valódi hájtek komposztálós budi rejtőzik a wéce léce alatt.

A Biolan nem csupán a nedves és szilárdabb tartalmakat választja külön, hanem az emberi ürülékből szerves trágyát készít, amivel a tetőkertet táplálják.

Az alkotó ugyanis vegán és semmilyen állati eredetű dolgot nem tűr meg maga körül, de a saját kakijának mégis miért mondana ellent?

Being a vegan household, we don’t want to use animal-based fertilizers

 

A történet itt véget is érhetne, azonban van még néhány csavar.

A virágos tetőkert nem csak az esztétikát szolgálja, egy apró kürtőn keresztül egy ventilátor szívja be onnan a friss ájert, így illatosítóra sem kell költeni, non plusz ultraként az oxigénellátás is biztosított, emellett a komposztáló tartály saját szellőzőrendszerén kellő távolságban az építménytől a környezetbe juttatja a melléktermékként keletkező meglehetősen büdös gáznemű alkotóelemeket.

A szentély nem lenne teljes kilátás nélkül. Magvas gondolatainkba merülve, meditáció közben tanulmányozhatjuk a természet szépséget, obszerválhatjuk a fű növését, ha rendelkezünk egy ilyennel. A nyers pozdorjalap belső burkolat emlékeinkbe idézheti a vidámsággal és leukoplaszttal eltöltött szombati körfűrészelős és akkus fúró-csavarozós kalandjainkat.

Az árfekvése csodabudi viszonylatban nem is tűnik vészesnek. Amíg a japán TOTO gyártmányai belekarcolnak a 13000 dolláros ársávba, Aigars Lazis és Andis Veigilis alkotása mindössze 3000 eurós költséggel épülhetett meg az alapoktól az összeszart de mégis illatozó kertecskéig.

A holdkomp szombati fúrfarag részlegének ítélete szerint a koncepció 9/10, a megvalósítás 8/10.

Otthonra is kéne.