Szerszám szombat speciál – szellemes billentyűk

Shaun Wellens mert nagyot álmodni és egy célszerszámmal jelentkezett a Render Weekly dizájn pályázatán.

Az eszköz a keresztségben a Ghost Keyboard elnevezést kapta.

Ami elsőre sokaknak feltűnhet az nem valami, hanem valaminek a hiánya. Mert ugyan a formavilág ismerős, azonban aminek ott kellene lennie a megszokott helyén, az nincs ott. Ránézésre nincs semmi a billentyűkön.

Alaposabb szemrevételezés után azonban kiderül, hogy ott vannak rávésve az alfanumerikus karakterek és egyéb jelölések, csak épp a billentyűk élébe gravírozva.

Az elképzelés teljesen megosztó, akik csak a képernyőt nézik gépelés közben, azoknak teljesen érdektelen, hogy mi van a billentyűkre írva, hiszen a finommotoros memória és az évek-évtizedek megszokása okafogyottá teszi a feliratokat. Akiknek viszont szüksége van vizuális megerősítésre, azok talán okkal értetlenkednek, hogy mégis mire jó ez az egész?

Rövid fejvakargatás után úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen számomra is fölösleges volna minden felirat ha csak szövegek bevitelére használnám, mert inkább zavar az, ha valaki fél centivel odébb tolja az asztalomon a klavírt, vagy odébb rakja a székemet és igazgathatom fél napig, közben folyamatosan félregépelve. Azon is gondolkoztam, hogy mi a helyzet a speciális karakterekkel, amiket használok például kódoláskor, legyen az akár HTML vagy valamelyik programnyelv. De rá kellett jöjjek, hogy a mostani Apple billentyűzeteim sem túl hálásak ebből a szempontból, a keresztplatformos használat (Windows és Mac OSX eltérő kiosztással működhet ugyanazon a gépen) azt eredményezte, hogy a letisztultság jegyében inkább csak azokat a karaktereket rakták rá, amik közösek. Itt is erősebb már a megszokás, oda se kell néznem a pontosvessző, kacsacsőr, szögletes zárójel elővarázslásához, tehát ez sem volna valid érv a Ghost Keyboard ellen. Már csak azért sem, mert készítettem magamnak egy súgót évekkel ezelőtt.

A kivitelezése elég masszívnak tűnik, máig sokan kedvelik a mikrokapcsolós, érezhetően kattanós billentyűzeteket, inkább választják a pillangó mechanikás lapos megoldások helyett. És ebben is van valami, a mérések szerint profiknál gyorsabb ezekkel a szövegbevitel. Nem nagyságrenddel, de mérhetően.

Kéne-e otthonra? Nekem biztosan nem. De még mielőtt bárki késztetést érezne a beszerzésére, nézzen rá alulról a második sorra és fel fog tűnni egy turpisság. Valami onnan is hiányzik. Aki esetleg nem jönne rá, hogy mi, számolja csak meg a saját billentyűzetén a két Shift közötti billentyűket és aztán ugyanott a szellemes megoldásét.

Egy évtizede használtam ilyet utoljára, három hónapig bírtam a módosító billentyűkkel gépelést, az őrületbe kergetett és inkább lecseréltem, került amibe került.