Sziklamászás – hogy a faszba folytassam?
Gondolom betéve tudjátok már, hogy hogy kell felsőbiztosítással mászni a teremben, hiszen egész télen ezt gyakoroltátok.
Valahol ott hagytam abba, hogy kötél, expresszek, hevederek, karabínerek és egy jó tanár.
Na igen, innentől baromi nehéz a dolog, mert jó tanárt bizony nem sokat hord a hátán a föld. Bár mostanában egyre soványabb nexusom van velük, mégis tiszta szívvel ajánlom az Excelsior SE és a MAHOE tanfolyamait. Két nagy hagyományokkal és komoly tárgyi tudással rendelkező klub, akik nagyjából 50-60 ezer forintnak megfelelő összegért megtanítanak ennek a sportnak az alapjaira. Ebben általában benne van az, hogy egy vagy akár két teljes hétvégét Ausztriában töltesz a többkötélhosszas sziklamászás elsajátításával, a tanfolyam maradék részét itthon, a hazai sziklamászó-helyeken töltesz felelős, képzett hegymászók felügyelete alatt.
Ami azért állati fontos, mert rettentő sok az önjelölt sziklamászó, akik kimennek a falak alá szerencsétlenkedni. Évente több eset van, amikor képzetlenségből, vagy elővigyázatlanságból tragédia történik. Csak mert valaki elfeledkezett egy mozdulatról, aminek automatikusnak kellene lennie.
A másik hatalmas előnye a sziklamászó-tanfolyamnak, hogy vizsgázott alapfokú sziklamászói képesítéssel rendelkeztek a végére, ami nagyon is komoly elméleti és gyakorlati megmérettetés. Fontos meteorológiai és elsősegély-nyújtási alapvetéseket vernek az emberek fejébe, amik az esetek 99%-ában egyáltalán nem fontosak és nem is hasznosak. Csak sajnos az az egyetlen százalék az, amikor valami baleset történik.
Ezeken az egységes vizsgarendszerben történő ellenőrzéseknek az a célja, hogy készségszinten a tanulókba nevelje a redundáns biztosítás fontosságát: mindig, minden kétszeresen legyen biztosítva, soha ne egy ponton múljon a biztonságunk.
Ezeken a tanfolyamokon bérelt cuccokkal érdemes menni: a szertárból hozzárférhető bármilyen felszerelés, amire a tanfolyam alatt szükség lehet, továbbá kialakul az egyéni ízlés is, ami a prioritásokat illeti.
- Van, akinek a könnyebb kötélkezelés a fontos, de egy málhás szamár: az ilyen emberek vastagabb, könnyebben kezelhető kötelet (10mm+) választanak maguknak.
- Van, akinek a súly a fontos, mert kevés utat mászik, de azt jó hosszan és szeret barangolni a falon: ők a vékonyabb, könnyebb köteleket fogják preferálni, amiknek nem árt, ha áthúzod őket a sáron (felületkezelt, 9-10mm közötti kötelek)
- Megint mások ráállnak a többkötélhosszas, alpesi utakra és meg sem állnak a hegymászó-tanfolyamig: nekik az ikerkötelek és a félkötelek lesznek a barátaik.
- Van, aki ki se mozdul a sziklamászó-parkokból és elég egy sima ötven méteres himihumi kötél – pont, mint amivel én kezdtem és mellesleg ma reggel pont ugyanazzal másztam, mert még épp, hogy nem esik szét
A márkák tekintetében a Beal, a Tendon és az Edelrid egyforma minőséget produkál, talán az utóbbi javára. Én eddig nem tudtam igazán komoly eltérést észrevenni közöttük, pedig sokat használtam. Az Edelweiss, a Decathlon Simondja kielégítő minőséget hoz és árérzékenyebbeknek pontosan ugyanolyan jó tud lenni. Amatőr körülmények között gyakorlatilag észrevehetetlen a különbség.
A kötélzsákot érdemes megspórolni az elején. Ez arra hivatott, hogy a kötelet védje a portól, de egyrészt egy sima ikeás szatyor is megteszi, másrészt a több kötélhosszas utakon cígölheted magaddal. Mászóiskolákban (így hívjuk a sziklamászó-pályákat) viszont nagyon hasznos, mert a méteres retekbe nem kell letenni a köteledet és sokáig tiszta marad.
Az expresszekkel nem nagyon lehet spórolni, mindenképpen érdemes beszerezni egy szettet. A Petzl és a Black Diamond a két nagy spíler az iparban, de nekem személyes favoritom a német Edelrid. Összességében nagyon komoly minőségbiztosításon megy át a legalapabb Singing Rock expressz és karabíner is, szóval a hiba előfordulásának esélye gyakorlatilag nulla. Nem érdemes túlságosan elszállni és egyből a legjobb felszerelést megvenni, mert hosszútávon nem biztos, hogy ugyanolyan mászóstílust fogunk választani és elképzelhető, hogy teljesen másra lesz szükségünk.
A hevederek fontos részei a felszerelésnek és tiszta szívvel mondhatom, hogy a Singing Rock pont ugyanúgy megfelel hétköznapi használatra, mint a jobb Black Diamond, csak utóbbinak az ára kétszerese az előbbinek. Érdemes először a kölcsönzősökkel megbarátkozni, aztán saját szortimentet kialakítani az alapján, hogy mit tartunk kényelmesnek.
Az ékek, hexek és aktívékek a legfontosabb és a legfeleslegesebb kiadásai lehetnek a sziklamászó felszerelésnek. Van egy ékszettem és egy aktívék-szettem és gyakorlatilag alig használok bármit az aktívékeken kívül. Ezek viszont költségesek, a Black Diamond híres Camalotja egy vagyonba kerül és ahogy mondtam, könnyen elképzelhető, hogy a kezdeti lelkesedés után soha nem használod. Használtpiaci ára pedig gyakorlatilag nincs, mert senki nem meri rábízni az életét valamire, ami akár egyetlen koccanástól észrevétlenül berepedhet.
A következő felszerelésekből érdemes a személyes komfort és biztonság kedvéért sajátot tartani kezdőként:
- Kötél – javasolt az 50 vagy 60m-es egészköteles kiszerelés és lehetőleg a legalapabb változat. Fogyóeszköz, 5-6 év alatt elhasználódik, ennyi idő alatt meg kialakul a mászóstílus.
- Egy ötös-hatos szett expressz, lehetőleg az alsó polcról.
- Saját hevederből 2-3 darab.
És az előző cikkben taglalt felszerelések:
- HMS + Reverso
- Beülő
- Mászócipő
Mire találtok magatoknak mászópartnert és tanfolyamot, addigra megírom nektek, hogy első kötélnek milyet vegyetek, illetve azzal folytatjuk, hogy milyen következő lépéseket érdemes tenni a felszerelésügyi szamárlétrán.
