Tendon Master 7.8mm
Régebben még volt, hogy rászántam az időt és energiát, hogy kettővel csináltam egyszerre.
Amikor elkezdtem mászni, egy kötéllel másztam – ezt egészköteles technikának hívják. A lényege, hogy egyvalaki megy előre a kötéllel, aki biztosítja meg szépen adagolja az egyszer ötven méter kötelet, amíg el nem fogy. Valahogy így:
Aztán amikor elfogy a kötél lent, azaz a fenti mászó úgy dönt, hogy megáll, mert a fasza kivan és elért a következő “standponthoz”, ami lehet akár egy fatörzs is a sziklán, akkor elindul az alsó mászó felfelé és a fenti biztosítja. Valahogy így:
Ha ezt sokszor csináljuk felváltva, akkor egészen hosszan fel lehet mászni dolgokra, de nem is ez a lényeg. Erre tulajdonképpen minden alkalmas. Könnyű belátni, hogy fos dolog esni. “Hátulmászóként” tökmindegy, akkor lényegében nem is esel semekkorát, max amennyit nyúlik a kötél (ez is kibaszottul frusztráló), de elölmászóként odabaszhatod magad mindenhova, ami nem jó. Arra való a kötél, hogy mint egy bungee-kötél, ugyanúgy tompítsa az esést. Valahogy így:
A fekete karikákkal jelölt szarok pedig biztosítási pontok, állati drága szarok a sziklába téve, vagy eleve mászóhelyeken nittek a falban, amibe bele lehet kötni. De az igazán tökös arcok saját maguk építik a biztosítási pontjaikat. Valahogy így:
Na, felfelé halál mindegy, hogy egy kötéllel mész-e, vagy épp kettővel. De könnyű belátni laikusként is, hogy azért jobb érzés úgy menni felfelé, hogy ha az egyiket szétkúrod, ott van a másik is. A kevésbé nyilvánvaló dolog, hogy ha kettővel zuhansz és váltva biztosítod, úgynevezett “félkötél” üzemmódban, akkor úgy esel, mint valami pihepuha paplanba. Ikerkötél esetén egyszerre biztosítod a kettőt, az igazából pont olyan érzés, mint az egészkötéllel.
Tudjátok hol kezdődik a szopás? Ha esetleg beleszaladsz a faszerdőbe és ereszkedni akarsz. Akkor bizony standpontonként kell haladni, na de a standpontok egy kötélhosszonként vannak (Emlékeztek? Úgy másztunk, hogy ötven-hatvan méter kötelet kihúztunk), de az mondjuk kurva érdekes, hogy hogy lehet egy darab ötven méteres kötéllel ötven métert ereszkedni. Tudniillik ereszkedni csak úgy lehet, hogy nem hagyod fenn a kötelet. Valahogy így:
Különben ott kell hagynod a biztosítási pontjaidat félúton, mert egyszerre 25-30 métert tudsz ereszkedni. A fentebb ábrázolt biztosítóeszköz fogyasztói ára meg sok. Valahogy így sok:
Könnyű kimatekolni, hogy ha akarsz ereszkedni egy száz-kétszáz métert, akkor legjobb esetben is ott kéne hagyni egy négyet. Az meg egy százezer-kétszázezer forintos ereszkedés. Az meg egy picit drága. Mi a megoldás? Az ember nem megy tradícionális sziklamászóútra mászni egészkötéllel, ha esetleg benne van, hogy tiplizni kell, mert rádszakad az ég és mondjuk a villámok adják a seggednek a másikat.
Mit lehet ez ellen tenni? Hát hatvan méterenként kell ereszkedni. De hogy lehet azt csinálni? Hát félkötelekkel vagy ikerkötelekkel.
Meséltem már nektek a Reverso lapkáról, ami a legkirályabb ereszkedőeszköz és a leguniverzálisabb a világon, szinte minden kötélformához alkalmazható. Na, amikor megvettem a Tendon Master 7,8-at, akkor nem tudtam, hogy ahhoz kurvára nem jó, mert a kötél túl vékony. Azaz elméletileg a specifikáció legalján van, ami pont arra jó, hogy kibaszottul ijesztően ne fogja meg a köteleket a saját surlódásuk. A kötél vékonyságából fakadóan 39gr a súlya méterenként és mindezt felületkezelten tudja, ami óriási dolog.
Kit érdekelnek a grammok, igaz? Szorozzuk csak fel hatvannal, aztán kettővel és gondolkodjunk el rajta, hogy milyen felázva cipelni. Szerencsére a Tendon időjárásálló, amit azok értékelnek majd sokra, akik mondjuk a melegebb, nyirkosabb közegből a fagyba mennek fel vele. Egészen kevéssé szórakoztató, ha az átázott, dögnehéz kötelet még meg is fagyasztod feljebb.
Persze vannak hátrányai a félkötelezésnek. Egyrészt iszonyatosan, elképzelhetetlenül csomósodik magától, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy az ember hogy szedi össze, különben akkora bogok keletkeznek rajta, mint az állat. Másrészt vékony, mint a rosseb, ezért ugyan kettő van belőle, de sokkal kevésbé robosztus, ha egy kecske nekiáll megrágcsálni, akkor kibaszottul para tud lenni az utat egy jó kötéllel folytatni. Láttam egy mindenki által elég jónak mondott mászót szétbaszódott félkötéllel gyötrődni, mert az egyik fele a szettnek elnyíródott. Standoláskor kicsit többet kell csomózni.
Viszont cserébe redundáns, jók a színei és méretéhez képest könnyen kezelhető. A Tendont a Lanexből hozták létre, ami historikusan egy eléggé szar szoci gyár volt, de mostanra iszonyatosan kikupálták magukat. Az Edelridhez hasonló képességű köteleket gyártanak, sajnos pontosan azonos áron.
Hat extrém esés van benne, utána ki kell baszni. 36% a dinamikus nyúlása, ami majdnem bungee szint. 10% körül merev szarnak hívjuk a kötelet, 40% környékén takonynak. Ez valahol a takony körül van.
Ellenben ha kacérkodtok a magashegyi vagy a tradícionális mászással, ennél nincs jobb és egyszerűbb megoldás. Kétféle felszereltségben kapható: a standard shield (ezt érdemes venni hazai és osztrák körülmények között) és a complete shield (ezt őrült jég és mixmászóknak, alpinista körülményekhez).
