Szmuszi nyuszi

Anyám szerint úgy élek, mint Toldi Miklós lova.

Gyerekkoromban valamiért meg voltam győződve róla, hogy Toldi lovának gyöngy élete volt, de azóta már megtanultam, hogy ezzel a nyomorúságos és ötletszerű táplálkozásomra céloz. Anyámnak lehet némi igazsága, bár az alábbi klasszikus receptjeim pár napos éhezés után bárkinek vonzóak lehetnek:

• aszott kolbászkarika sós mogyorókrémmel, koktélparadicsommal
• tejföl sárgarépával és tonhallal (szigorúan konzervből)
• paprikás csirke barackbefőttel.

Az emberi fogyasztásra kevésbé alkalmas mixeimmel csak a sokat látott katasztrófaturista barátaimat szoktam megörvendeztetni, de ők tulajdonképpen ezért jönnek. Kenyeret sem tartok itthon, mert amikor egy hosszabb szénhidrát-dús hétvége után úgy néztem ki, mint egy aluszékony vámpírpanda (vöröslő karikák a szemem körül és a szám sarkában két viszkető, élénkpiros csík), a dokik kitalálták, hogy glutén-intoleranciám van.

Zöldfélét viszont ehetek, így gyümölcsből és zöldségből nagyobb az itthoni szortiment. Ezek viszont gyorsan romlanak, pláne, hogy szem előtt tartom őket, ne a hűtőben rohasszam már, amit a konyhapulton is lehet. Így legalább eszembe jut enni belőlük, arról nem is beszélve, hogy a muslinca kolónia neveléséhez is ez az ideális.

És itt jönnek képbe a szmuszik (smoothies): a gyümölcs- és zöldségturmixok. A recept egyszerű: végy egy turmixgépet. Illetve végy egy Blue-t és kérd tőle kölcsön a gépet. Ha hagy választani, akkor a titánt javaslom, mert az a keményebb cuccokat is viszi. Vagdoss bele mindenféle gyümölcsöt és zöldséget, tegyél hozzá valami kis folyadékot ‒ ha nincs otthon gyümölcslé (nekem sosincs), jó a tea is, én a tej/joghurt-alapúaktól eleve irtózom ‒ és daráld össze alaposan. Az eredmény egy igazán tápláló, gyakran hányás színű kotyvalék, amivel ki lehet váltani a reggelit vagy vacsorát. Esetleg az uzsonnát, tízórait, továbbá a második reggelit. Ha másnapos vagy, válassz mást, mert egy ilyen furcsa színű input gyorsan output is lehet. Persze gyönyörűen rétegzett ombre szmuszikat is láttam már, de kinek van türelme annyit vacakolni?

Gyakorlatilag mindent bele lehet tenni, amit amúgy is szeretsz: ha rostosabbat kívánsz és kanalazni szeretnéd, ne hagyd ki a sárgarépát vagy a fél almát. Utóbbi hígfosás ellen is jó. Ha vérszegény vagy, dobálj bele spenótleveleket. Ha bordó színűre vágysz és szereted a földes ízeket (de ódzkodsz a földevés rejtélyes szokásától), akkor tegyél bele céklát. Ha edzésre mész, banánt, ha szorulásod van, darálj bele aszalt szilvát, ha pedig le akarsz valakit fingani, ne hagyd ki a káposztatorzsát. Tetejére mehet kesudió, mandulaforgács, chili pehely, pörc vagy bármi, ami izgalmasan díszít. Fagyasztott gyümölcsökből is készíthető, nem kell kiolvasztani, jegestül, mindenestül lehet turmixolni.

A szmuszik arra is jók, hogy a félig amortizált vagy nem elég érett zöldségeket és gyümölcsöket se kelljen kidobni: ha össze is van kicsit száradva a zeller, vagy van maradék karfiolod, a szmusziba még beledolgozható, ahogy a kásás alma is feljavítható némi mandarinnal és banánnal.

Ha meg enni szeretnél valami tisztességeset, egyszerűen vedd elő a bepácolt bármidet vagy egy csinos csülköt!