Tamron 28-75mm F/2.8 Di III RXD

Egy rég várt objektív Sonyhoz.

Többször megírtam, hogy a Sony baromi jó, ellenben mocsadék drága a Canonhoz, Nikonhoz és Pentaxhoz képest. Ennek az elsődleges oka az, hogy a Sigma és a Tamron már évtizedekkel ezelőtt a földbe döngölték a gyári objektíveket azzal, hogy olcsóbb alternatívákat nyújtottak a gyári objektívekhez képest. Ez eleinte nem ment zökkenőmentesen: a filmes korszakban az FD mountos Canon objektívek közül igazi szarokat gyártottak az “alternatív” gyártók, többnyire csak a sóherek vették.

Az utóbbi időkben ez a trend megváltozott és a két legnagyobb független gyártó, a Sigma és a Tamron sorra hozta ki a jobbnál jobb objektíveit. Ezek közül kiemelten kurva jók voltak az Art szériás Sigmák, de a “C” jelzésű “Contemporary” Sigmáknak sem kellett szégyenkezniük (maximum a nevük miatt, amit nem teljesen ért senki, hogy hogy sikerült “kortársnak” nevezni).

Sigma 150-600 C akció közben.

Ez a folyamat addig haladt, amíg egyszercsak konkrétan odavert minden létező paraméterében a gyári Canon 24-105mm F4-nek a Sigma 24-105mm F4. Árban is. Volt is ok sírásra a Canon háza táján és egyszersmint végérvényesen elért mindenki arra a pontra, hogy azt mondja: a Sigma lencsék jó objektívek, néha jobbak, mint a gyáriak. A 18-35mm F1.8 és az 50-100mm F1.8 lencsék pedig egyenesen odáig mentek, hogy konkrétan megismételhetetlenül és előzmény nélkül is lepipálták nem csak a két nagy öreg, de minden létező azonos kategóriájú objektív teljesítményét és fényerejét, ide értve a Sonyt, a Fujit, az Olympust meg úgy nagyjából bármilyen más lencsét. A mai napig nem gyártottak élesebb lencsét ilyen paraméterekkel.

Kortárs Sigma

A Tamron mindeddig azokra a piacokra fókuszált, ahonnan a kassza jött: a zoomok és azokból is főleg a tükrös gépek zoomjai. A kedvenc ilyen lencsém a címben szereplő zoom elődje, a dallamos nevű Tamron SP AF 28-75mm f/2.8 XR Di LD Asp [IF] Macro Canon. A teljes fotósvilág tippelgeti, hogy mi a picsát szívhattak, mert ez a név alig fér ki az objektívre.

Gyilkos jószág volt: elképesztően alacsony volt az ára és az a mai napig is. Annyira jó a képe, hogy nem lehet elmenni mellette. Mindhárom bajonettel gyártották és talán gyártják is. A gyáriak zokogtak rajta, a Pentax meg azt tette, amit ilyenkor tenni kell: a Pentax jelenleg kapható három Full Frame zoomját a Tamronnal gyártatta le és átcímkéztette. Okos húzás volt.

A mai napig használom, mert annyira szeretem. A fotóim fele ezzel készül.

Az előző modellel, a Canon bajonettes változattal készített képem
1:1 cicaszem az előző képből

Egyszóval felsírtam, amikor a Tamron bejelentette, hogy kiadja megújítva, megjobbítva, ezúttal Sony változatban. Csak annyit csinálnak, hogy a hitvány Sony 24-70mm F/4 helyett ez gyorsabb lesz, 2.8, illetve feleannyiba fog kerülni. Május végétől indul a forgalmazása, addig előrendelést lehet rá felvenni, 800 dollárért.

Sokan most azt gondolhatják, hogy de miért 28mm a széles?

Mert a front lencsetag mérete határozza meg az egész objektívet és a front lencsetagnak egészen pontosan ez a legnagyobb ésszerű mérete ahhoz, hogy a lencse ilyen kompakt maradjon. Érdemes megnézni a Camersizeon az összehasonlítást a többi lencsével, hogy megértsük, hogy mennyire sokat spóroltak a méreteken ahhoz képest, hogy f/2.8 a legnagyobb rekesz. Baromi sokat: óriási, hogy mennyire nem óriási.

Gyakorlatilag pornográf tartalom azoknak, akik fogékonyak az ilyenre. Elegáns, letisztult és feltehetőleg kurva jó, de sajnos még olcsó is. Itt publikált a Tamron tesztfotókat, amiktől könnyek szöknek az ember szemébe.

Egyszóval aki szeretne magának egy bitangjó alapzoomot, az nyugodtan menjen sorbaállni, nem fog csalódni. Biztosan hatalmas dobása lesz a Tamronnak. Ha kihozza mellé a 70-200mm-es változatot, akkor hülyebiztos ajánlás a két objektív az új Sony A7III-mal, amiről már korábban írtunk.

 

HOLDKOMP