Te hülye vagy!

Tartozom a pszichológiai gyorstalpalónkhoz egy fogalommagyarázattal, ami az elhárítást és az elhárítási mechanizmusokat illeti. Az elmélet szerint az, ha az integritásunkat, azaz ha az énünket bármilyen “veszély” fenyegeti, az elme különböző komplexitású válaszreakciókat ad. Miközben ezek védenek (főként az önértékelést fenyegető, szorongáshoz és stresszhez vezető hatásoktól), sajnos torzíthatják is a valóságértékelést.

Egy egyszerű példát tekintve, ha valaki azt mondja rád, hogy “te hülye vagy”, akkor megpróbálod magadban valamivel elhárítani. Erre a legadekvátabb válasz sok esetben az, hogy ellentmondunk, azaz: “Nem, nem vagyok hülye”. Ezen a példán keresztül szeretném bemutatni, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Ezek a mechanizmusok önmagukban nem jelentenek automatikusan betegséget, mindenkiben benne vannak. Nem “kórosak”. Csak bizonyos kórképekre jellemzőbb, hogy valamiből sokat használnak, vagy többségében azokat használják.

Te hülye!

Sokszor használtam azt, hogy primitív elhárítási mechanizmus. Ezek a mechanizmusok egyszerűek, az én differenciálódásakor, azaz jó esetben gyerekkorban (Kernberg szerint körülbelül 3 éves korban) keletkeznek, hogy aztán később átadják a teret az én tudat kialakulása után a komplexebb elhárítási mechanizmusoknak, amiknek létezik egy úgynevezett alapformája, jelen esetben a hasítás. Ezekből alakul ki a többi mechanizmus.

A hasítás: Ezt azért mondod, mert te rossz vagy!

Akinek van gyereke, az tudja, hogy ezzel a legegyszerűbb védekezni. Projektálod a kijelentést, a célja, hogy feketének és fehérnek lásd a világot, hogy elkerüld a helyzetek bonyolultságából fakadó stresszt. Létrejönnek a hasításból pozitív és negatív dolgok, jók és rosszak. A pozitív személyekben ezek után megbízol, a negatívakban nem. Az előbbi csoport tagjai biztonságérzetet jelentenek, a negatívokkal szembeni magatartás pedig az óvatosságot és a komfortérzetet növeli. A konfliktusokkal szembeni szorongás így jól kontrollálható: az illető negatív személy, mert rosszat mondott. Van konstruktív formája, mint minden elhárításnak: általában a hit élmény és határhelyzetekben a döntés révén létrejövő egyoldalú látásmód.

Hasítás alapú primitív idealizáció: A világ rossz, mindenki szerint hülye vagyok, de majd te megmentesz engem!

A személy, vagy külső tárgy jó tulajdonságainak irreális felfokozása. Az alapállás következménye, hogy irreális elvárásokat támaszt az idealizáció tárgyával szemben. Patológiás, ha így a személy teljesen felolvad és nem cselekszik egyáltalán, nem vállal felelősséget, hiszen a “hőse” majd megmenti.

Hasítás alapú primitív értéktelenítés és omnipotencia: Te vagy a hülye!

A hárítás tárgyának értéktelenítésén alapul annak érdekében, hogy a hasítás tárgyának elvesztése vagy fantáziált elvesztése és az elutasítás következtében létrejövő frusztráció és veszteségérzés csökkenjen. Aki ellentmond nekem, az hülye. A hasítás alapú primitív mechanizmusok gyakran járnak együtt a már korábban részletezett borderline kórképpel. Az omnipotencia akkor jelenik meg, amikor önmagát mindenható, grandiózus lényként éli meg. Együtt jár a másik leértékelésével. Lehet leértékelni szenvedést, veszélyt is, ez a nárcizmus. Többek szerint ez az elhárítási mechanizmus nagyon fontos az elme fejlődéséhez, jó eséllyel ez a mechanizmus az alapja a segítő szakmák mögötti motivációnak is.

Projektív identifikáció vagy primitív projekció: Gyűlölsz, ezért mondod, hogy hülye vagyok!

Az impulzustulajdonítás egy eléggé ismert mechanizmus, de nagyon nehezen lefordítható egyszerűen. Az elszenvedő valakire rávetít egy szelfképzetet, a másik fél pedig tudattalanul azonosul a rávetített tartalommal. Az a személy, akire a hárító kivetít átéli a hárító belső impulzusát, úgy, mint a saját késztetését. A hárító megijed, fél és ezért kontrollálni akarja a másikat. Valójában rajta keresztül akarja kontrollálni saját magát.

Ha idáig eljutottunk, akkor elmagyarázom egy példával: tegyük fel, hogy jön egy stresszhelyzet: lehülyéznek, mert hülyeséget mondtál. Benned feszültség keletkezik, ami azért jön létre, mert akik eddig igazságtalanul lehülyéztek, azok szerinted gyűlöltek. Ezért úgy viselkedsz a másikkal, mint aki gyűlöl téged, ezáltal a projekciód elszenvedője ténylegesen úgy fog viselkedni, mint aki gyűlöl téged és neki kell kezelnie ezt a stresszhelyzetet, a problémát máris kívülre helyezted a saját érzelmi világodon, hogy más kezelje helyetted.

Súlyos patológiára utalhat, ha felnőttkorban gyakran és hangsúlyosan előfordul. Hogy miért? Mert a projektív identifikáció lényege, hogy másvalaki oldja meg helyettünk az érzelmi problémákat. Legkorábbi megnyilvánulásai gyerekkorban vannak, amikor a gyerek átadja az érzelmeit az anyának, aki konténerfunkciót tölt be: a szerepe, hogy visszaadja az érzelmi reakciót egy emészthető formában. Ezt később szerencsés esetben felváltják a saját, belső mechanizmusai, amihez nem kell egy konténer-személy.

Fontos ezt a mechanizmust elkülöníteni a projekciótól. A projekciónál létrejön a kivetítés, de a másik nem veszi át a problémát.

A tagadás: Nem is mondta, hogy hülye vagyok!

Minden hasítás tagadás is egyben, de itt egy olyan tagadásról van szó, amikor nem a tartalmakat, hanem az érzelmet tagadja a személy. Ami lehet erős szükséglet, érzelem, vagy akár veszély is. Nem veszi tudomásul a realitást, “ez nem a valóság, ez nem történik meg”. Olyankor is ez történik meg, amikor a tagadó világról alkotott koncepciójába nem fér bele a történés. Ha ez túl sok élményre vonatkozik, az baj, az illető pszichotikussá válik és leszakad a valóságról, megszűnik a kapcsolata a világgal.

Externalizáció, projekció: a Kati a hülye!

Saját elfogadhatatlan impulzusainkat, kívánságainkat, vágyainkat valaki másnak tulajdonítjuk. A kísérleti lélektanban a projekció fogalmát még sokkal tágabban alkalmazzák: mindaz, ami az egyénben van, az adott kísérleti helyzetre, vizsgálati anyagra kivetül; így pl. mit lát a kísérleti személy az amorf foltokban, a Rorshach-tesztben. Az egyén saját el- vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja és másokban látja meg. Attól idegenkedünk a másik emberben, amit magunkban nem tudunk elfogadni.

Disszociáció: … mi?

Olyan énvédő mechanizmus, amelynél bizonyos feltételek mellett a traumák emlékei leválnak a tudat többi részéről, a tudaton kívül rekednek, nem válnak tudattalanná, hanem „paralell tudatosak”. Egyre súlyosbodó esetben másik végpontja a disszociatív identitászavar (DID). A DID az a hasadt személyiségű ember, akiről a köznyelv azt mondja, hogy “skizó”. Magyarul és helyesen disszociatív személyiségzavarnak, vagy disszociatív identitászavarnak hívjuk. Ilyenkor egy személyben két vagy több különböző személyiség vagy személyiségállapot parallel létezik, mindegyik önálló, saját és viszonylag tartós észlelési és viszonyulási rendszerrel bír. Ezek közül a személyek közül legalább kettő váltakozva irányítja a személy magatartását.

Szomatizáció: most megfájdult a fejem!

A testi szomatizáció az, amikor az elfogadhatatlanul fájdalmas, intrapszichés tartalmakat áttolja a test bizonyos részeire és funkciózavart okoz, organikus elváltozás nélkül. Megfájdul a feje, a torka, a lába. Ez nem feketemágia: a fájdalomérzet és úgy általában az érzetek az agyban keletkeznek, ezek a tünetek az elhárított tartalmak fizikai kommunikációjára szolgálnak. Egészen cifra dolgokat, gyulladásokat és lázat is meg lehet oldani szomatizációval. Az elfojtott szorongást önmagunk ellen fordítjuk: betegségeket és baleseteket idézünk elő, viselkedési zavarokat gyártunk. Gyakori tünetek: izzadási rohamok, fejfájás, szúró érzet a szívtájékon, ingerlékenység, nyugtalanság.

Acting out: anyádat, azt!

Egy tudattalan vágy vagy fantázia impulzív megcselekvése, hogy ezáltal a fájdalommal teli érzések vagy fantáziák elkerülhetővé váljanak. Egy öngyilkossági kísérlet is ilyennek tekinthető, ami nem hosszasan, tudatosan előkészített, hanem hirtelen felindulásból elkövetett. Acting outnak tekinthető, ha a válaszreakcióban valakit, aki téged lehülyéz, pofánbaszod.

Szkizoid fantázia: mindegy, hogy hülyének gondolsz-e, mert én egy helikopter vagyok.

Az interperszonális helyzetek feszültségének elkerülése úgy, hogy az illető visszavonul a saját kis belső világába. Engem nem molesztálhattak, mert én csak egy hercegnő vagyok a toronyszobában, ahol várom a herceget és a sárkány lent őriz. Engem te nem hülyézhetsz le, mert egy fa vagyok az erdőben.

Regresszió: oáááááááá!

Átmeneti visszaesés egy korábbi életszakaszba, melyben még nem várható el tőlünk, hogy éretten és felelősségteljesen viselkedjünk. Stressz hatására gyakori ez a reakció. Például tekintélyszemély jelenlétében felvesszük a gyerekszerepet, kivetítjük rá az apa- vagy anyaképünket, így kiszolgáltatottá, védtelenné vagy lázadóvá válunk. Az emocionális és fizikai stressz azt okozza, hogy az emberek az érett megküzdési stratégiák helyett olyanokat használnak, amelyek a fixációs szakaszra (a megoldatlanul maradt problémák időszakára) jellemzőek. Ezt a folyamatot nevezték el regressziónak, mert ilyenkor a megküzdés érettebb módjait feladjuk, és helyette primitívebb és infantilisebb formát választunk. A regrediáló felnőtt a szó szoros értelmében nem mindig viselkedik a fejlődés korábbi szakaszainak megfelelően, inkább az történik, hogy a személy gondolatait és viselkedését átszövik a korábbi szakaszra jellemző gondok és érdeklődések.

Ahogy mondtam, léteznek primitív és komplex elhárítási mechanizmusok. De elhárítási módszerekből vannak érettebb elhárítási formák is. Az érettebb elhárító mechanizmusok (egyébként a primitívekkel együtt) a lélek immunrendszere, ami a belvilág lelki egyensúlyát szolgálja.

Az érettebb védekezési manőverek arra szolgálnak, hogy a felettes én vagy az én számára elviselhetetlen ösztönreprezentánsok, fantáziák, gondolatok, impulzusok nem juthatnak be a tudatba és az én különféle mechanizmusaival kerülnek elhárításra. A szorongás és az agresszió ellen is védekezni kell. A fájdalom és a fájdalommal kapcsolatos érzelmek és az önértékelés veszélyeztetettségére is hárítást igényelnek.

Az érett elhárítási formákkal a sorozat következő részében foglalkozunk.

A cikkhez a pszichiátria magyar kézikönyvét használtam fel, Füredi János, Németh Attila és Tariska Péter szerkesztésében. A védekezési mechanizmusok klasszifikációja nagyon változatos, jelen cikksorozat a mechanizmusok érettségének vagy kórosságának sorrendjében és kategóriái szerint történik, Glen O. Gabbard könyve alapján. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek a szakmai lektorálásban. Ahogy korábban is, nem javaslom, hogy bárki tudományos munkának, vagy referenciapontnak tekintse az írásomat, célja az ismeretterjesztés és az, hogy alapot adjon további információgyűjtésnek és megismerésnek. Ha bárki magán, vagy a környezetében mentális betegségre utaló jeleket tapasztal, mindenképpen forduljon szakemberhez.

 

  • 

    Nem összekeverendő az elhárytási mechanizmusokkal, amik következtében jellemzően kompulzív hazudozóvá válhat az alany.

    • 

      Mekkora menőség már! Még csak 25 perce jött ki a cikk, de már tizenöt órás komment van alatta! Ez annyira első, hogy legalábbis irodalmi Nobelt ér.

      • vau

        Azon gondolkoztam, hogy ha szerkesztés közben elbeszélgetek veled, az vajon megjelenik-e nálad 😀

        • 

          a disqus felületen biztos, mint anno az utólag kommenttiltott 444-es cikkeknél, legalábbis gondolom

  • D. Pin Trouble

    vótmá 🙂

    • vau

      Haggyatokmá. 😀

      • D. Pin Trouble

        Amúgy tök jó, majd este elolvasom rendesen megint

  • vau

    Annyi, hogy így talán egyszerűbb lesz megérteni, hogy miért van az, hogy a személyiségzavaroknál gyakoribb, hogy ebből az eszköztárból használ többet az illető. A borderlinet kiemeltem, de persze minden kórképre vannak többé-kevésbé jellemző elhárító magatartások.

    Azért szívtam vele, mert az osztályba sorolás eléggé önkényes, minden rendszer máshogyan osztályozza őket, van amelyik a kialakulásuk szerint, megint mások aszerint, hogy mennyire érett. Anna Freud például nem is vizsgált ennyifélét.

  • SpaceWolf

    Megfájdult a fejem. O.o
    Én biztos, hogy nem ástam volna magam bele ennyire, hát ez zsibbasztó.

    • vau

      A lényeg: bármilyen stresszhatás ér, arra a személyiséged ad egy válaszreakciót. Minél érettebb, annál komplexebbet. Nem nagy spoiler, de pl. a humor egy válaszreakció.

      Megfigyelhető, hogy aki kicsit fejlettebb személyiség és ezt hárítja, tagadja, az igazából becsomagolja humorba, szarkazmusba. Máris komplex elhárítási forma, még ha álcázott tagadás is.

      Ja és a fejlettebb személyiség nem jelent intellektusbeli rangsort, lehet rettentően éretlen érzelmileg egy okos ember is.

      • SpaceWolf

        Mindenképpen érdekes a téma amúgy, csak az én agyam nincs most ráállva, nehezen olvastam. 🙂

  • mokusON

    Magpie szerintem még életében nem olvasott ennyit.

    • vau

      Senki nem olvassa a holdkompot.

      • ApuElcseszettÉleteVagyok

        “foskompót”
        a pontosság kedvéért.

  • orizatriznyák

    Kösz Ranschburg vau. 🙂

    • SpaceWolf

      Még fél év, és pályát fog módosítani, ha ennyire gyúrja magát pszichomókiából. 🙂

      • vau

        Kizárt. Olvasgatni strukturálatlanul vicces, de hogy én ilyennel foglalkozzak, meg valami hét évet belefeccöljek, azt soha.

        • SpaceWolf

          Erre gondoltam amikor azt írtam, hogy zsibbasztó. Azt nem az írásra értettem, hanem a anyagra ami belekerült. Tőlem is nagyon távol állna az ilyen jellegű szakma.

    • vau

      Jenőbá mekkora forma volt tejóég.

      • Magister Ludi

        Nagyanyám egyik ismerőse vitte az akkor még viszonylag fiatal Ranschburg Jenőhöz a gyerekét, hogy nézze már meg, mert nem bírnak vele. Ranschburg nézegette, vizsgálgatta, aztán kijelentette: nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak rossz!
        Azóta ez szállóige a családban.

  • egyedi

    ez jó tömény 🙂 rég tanultam pszichológiát 🙂

  • Pszipszina

    Acting out. Gyorsan beszélek, és elég változatosan káromkodok. Olyan össztüzet kap a baszogató, hogy csak áll és pislog.

    • vau

      Ez jó eséllyel nem acting out, hanem valami más. A válaszreakciód tartalmától függ, hogy ilyenkor mi az, ami az önvédelmi mechanizmusod. Ha ordítva verekednél, az lenne acting out.

      • Pszipszina

        úriasszonyként verekedésbe már csak nem keveredek. Bár volt rá eset, hogy nekimentem valakinek. A trágár beszédem alakult ki önvédelmi reakcióként a sok (bizony: metoo) szexuális zaklatás megelőzésére.

  • Ziles Gizi

    Püff neki. Hercegnő vagyok és helikopter is egyben. Viszont kissé összezavar, hogy peteérés környékén bárkit képes vagyok pofánbaszni apró semmiségekért.

%d bloggers like this: