Tengernagyhatalom vagyunk – Adria

Annak az apropóján, hogy az Adria harminc fokosra melegedett, itt az ideje egy kicsit dícsérni, hogy Magyarország partjait egy csomó tenger mossa. Jó távolról mondjuk.

Majdnem mindenki számára ismert, hogy egyrészt adtunk a világnak egy Fa Nánodort meg egy Méder Áront, másrészt meg itt a Balaton, azonban az kevesek számára nyilvánvaló, hogy elérhető közelségben van az Adriai, a Jón és az Égei tenger és mindehhez nem kell elviselnünk 24 órás közelségben a hülye horvátokat, görögöket, vagy neadjisten az olaszokat.

Tulajdonképpen áldhatjuk a jóistent, hogy megteremtette nekünk a lehetőséget, hogy egy maximum két órás repülőúttal, de leginkább hat-hét óra autózással el tudjuk érni azokat a helyeket, amiktől az amcsik zokogva borulnának térdre (meg mondjuk borulnak is, mert a hülye trónok harca totál felmarketingelte a kroátokat).

Ami még felháborítóbb, hogy Szlovénia is rettentően közel van, így ha mondjuk nem akarnánk átmenni az istenverte taljánokhoz, akkor már Piránnál megállhatunk egy állati nagyot víkendelni és az Adria ugyanazon állott részén tudunk lébecolni, amibe Velencét is beleengedik. Kopertől tíz kilométerre van nyugatra, szlovén-olasz vegyes falu és meglehetősen gizda. Lényegében mindent meg tud adni, ami egy átlag tengerparti településen fellelhető: húgyszagú kikötőket az átlagosnál szarabb kajával, illetve kóbor macskákkal tömött, sótól lepállott vakolatú sikátorokat, ahova a helyiek öntik a felmosóvizet. A környék fétise, a kurva-magasra-építsünk-valamit-gyerekek itt is kiütközik, a piráni várfal és a Szent György templom is picsa magasan van. Plusz van egy szép hosszú gyalogút, el lehet menni rendesen tengerparton futni, van természetvédelmi terület és lehet vitorlázni. Csokonyavisontáról csupán hat óra kocsival.

De mit tegyen, aki Kercaszomorról akar eljutni Horvátországba? Nos nem kell csüggedni: az Isztria talán a legszebb, ugyanakkor szigetekben a legfukarabb része a kroátoknak, ahova már sajnos borsos autópályadíjat lenyelve lehet leginkább eljutni. Viszont csak négy és fél óra, cserébe van ott egy baromi jó pizzéria és talán a környék egyik legjobb sziklamászóhelye, rengeteg úttal, jó alaposan teligrefitizve. Elképesztően urbánus, gyakorlatilag kibiciklizni is érdemes. A tengerpart nyugis, törmelékes kavicsos. Aktív kikapcsolódáshoz ideális helyszín: októberben is tolerálható időjárás mellett lehet bringázni, vagy akár szörfözni. A horvát szelek sem annyira szivatják meg itt az embert, a bora szinte egyáltalán nem jellemző. Ha őszi kikapcsolódásra vágyik az ember és nincs kedve a turistacsalogató faszságokhoz, Rovinj hibátlan megoldás.

Persze van az úgy, hogy nem akar az ember sziklamászni, plusz bedöglött a Trabant. Ilyenkor nincs mit tenni, el kell repülni Pulára. Fapados járatok mennek a mini-kolosszeum közvetlen közelébe, egy cuki kis reptérre a semmi közepén, ahonnan tisztességtelen összegért fuvarozzák be az embert tisztességtelen taxisok. Viszont cserébe nem kell kifizetni a tisztességesnek épp nem nevezhető autópályadíjat, szép nagy az egész város és egy sima városnézést is vastagon megér, plusz a környékbeli szigetekre is kivisz egy-két vállalkozóbb kedvű kisöreg a kikötőből, ahol lehet pajzánkodni, nudizni, meg horgászni.

De mondjuk ki a tököm akar Pulára menni, ott még egy tisztességes kikötő sincs, ahol lehet nézni teherhajókat? Ellenben mondjuk Rijekában: Fiumébe egy röpke hét órás autózással le lehet jutni Albertirsáról, és az egész Opatija régiót végig lehet élvezkedni. A délszláv háború által nem teljesen szétbaszott környéken hibátlan sétákat lehet tenni a több kilométer hosszú tengerparton, eszméletlen jókat lehet futni és közben flesselni azon, hogy ez valamikor a monarchiához tartozott. Ezt egyébként az épületek is jól mutatják: a szállások itt még nem az összehordott szar kockaházak, hanem egyik másik kimondottan takaros darab. Valahogy az áraik ott balanszíroznak a fősodrú tengerparti árak környéke és a másodvonalbeli horvát célpontok között, de ennek ellenére kicsit kevésbé zsúfolt, mint a népszerű célpontok.

Mint például Losinj, ahova tavasszal vagy ősszel kell menni kajakozni. Losinj baromi jó, az egyik nagy delfinpopuláció a környéken lakik. Ha éppen nincs valami meglepi baromi hideg, ami a környéken, meg a Velebitekig bezárólag elég hirtelen tud jönni, akkor kimondottan karibi élmény a kajakos csövesek és a helyi halászok között evickélni a heverőnyi szigetek között a szikrázó napfényben, megállni valami kis étteremben, ahol ugyanazt a szart árulják, mint bárhol máshol, de legalább gyönyörű kilátással és zúgó tengerrel, pancsoló kölkök nélkül. Delfint mondjuk ott nem láttam, de a helyiek esküsznek rá, hogy van.

Mondjuk ha már Velebitek, akkor Paklenyica, plusz ha Sárospatakról indulunk túrázni a kroát testvéreinkhez, akkor ezt a nyolc órás utat vastagon megéri. Ezt a helyet minden valamirevaló mászó ismeri, de a túrázók is megtalálhatják benne a számításukat: a környék telivan olyan szállással, amit szó szerint az ember után dobnak. Nem ritka, hogy egy komplett, tízfős szintet ki lehet venni húszezerért egy éjszakára. Kutyákat beengednek, pedig ugye hol lehet máshol fürödni a tengerben kutyával, ahol nincs teli rohadvány sünökkel az egész? De Paklenyica környékének nem ez az elsőszámú vonzereje: a Paklenyica Nemzeti Park mindenki számára elsőrangú célpont, iszonyatosan szép környezet. Rá lehet csodálkozni a sok baromra, akik kötelekkel és karabínerekkel bajlódnak és ziától fehérlő kezekkel kurvaanyáznak a falakon, hogy aztán továbbmenjetek a park teteje felé vezető úton, ahol házi kecskesajtot és még házibb rakit lehet kapni az egyik pásztortól, aki mellékállásban vendéglát. A ritka helyek egyike, ahol nem kurva szar a kaja Horvátországban.

Splitet nem kell mondjuk ecsetelni, nyáron teljesen feltelik barmokkal, de talán annyit megér megemlíteni, hogy innen lehet eljutni Milnára, Stari Gradra és legfőképpen Visre. Egy ilyen szigettúra három-négy napi fix elfoglaltság. Ne hagyjuk ki Milnán a halfeldolgozó melletti éttermet, ahol általában mindig van kifüggesztve friss tonhal, vagy a Konoba Golubot, ami valami elképzelhetetlen csoda folytán nem szar, de legalább nem is túl drága étterem Visen.

Lastovót is tiszta szívvel ajánlanám, de ember nincs, aki oda elbotorkálna, plus annyira nem nagy szám, hogy csak azért oda elvergődj. Ellenben aki a természetet kedveli és vállalkozó kedvű, egybekötheti a Trónok Harcás Dubrovnikozást egy kis Montenegroi Sveti Stefannal. Gyönyörű kis fiszfasznyi hely, ahol egy nagyon klassz strandon van egy nem olyan nagyon nudista kemping, ahol az ember habitusának megfelelően egy szál faszban rohangálhat és játszhat Legyek Urát. A part kiváló, a büfé a parton szintén. Kaját érdemes megszervezni, de egyike azoknak a kiépítetlen, érintetlen és csendes partszakaszoknak, ahol mindenképpen érdemes eltölteni egy pár napot. A Tara kanyonnal kombinálva megismételhetetlen élmény – Battonyáról elindulva Szerbián keresztül elég hosszú az út, ezért érdemes megszállni út közben.

Persze ha ez sem volt elég, a következő részünkben a Jón tengerre és Albániába kalauzoljuk a nyájas olvasót!