Tutti frutti spricni
Már több posztban meséltem a nyestről, aki szétrágta az antennát és a kocsin randalírozik éjszakánként. Winter mindig lecsesz, hogy nem hivatkozom az általa már közölt egyetlen üdvözítő megoldást: le kell hugyozni Bernardot.
Egyrészt nem volt teljesen világos az összefüggés Bernard lepisilése és aközött, hogy a nyest végre leszálljon az autómról, másrészt kezdett a dolog kicsit kiidegelni, szóval az ilyen fura alternatív megoldásokat sem vetettem el rögtön, harmadrészt viszont nem szívesen hugyozom oldalba felebarátomat annak megkérdezése nélkül. És még ha meg is kérdezném, úgy érzem, kicsit furán jönne ki a beszélgetés:
Mondd Bernard, lehugyozhatlak? Tudod, a nyestek miatt…
Bár amennyire Bernardot ismerem, nem igazán zökkentené ki a dolog és egykedvű nyugalommal venné tudomásul, hogy több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselme álmodni képes. Én mégis inkább a hagyományos utat választottam és a helyi gazdaboltban beszereztem egy nyestriasztó spricnit. Elmondanám, az utolsó darabot hoztam el így hosszú hétvége előtt, mert viszik, mint a cukrot!
A gazdabolt már önmagában is egy érdekes hely, majd lesz róla külön poszt, de azoknak, akik nem jártak még, ízelítőül egyelőre annyit, hogy itt mindent IS lehet kapni! Az még hagyján, hogy gazdák is előfordulnak (őket sajnos nem lehet megvenni), de olyan masszívan kihegyezett paradicsomkarókat láttam, hogy bármelyik vámpírvadász megirigyelné. A kerti szerszámok választéka egyszerűen lenyűgöző: fémnyelű ásó!!, Göller-olló (gyengébbeknek: ágvágó), kákics irtó, fácánháló!! (seregélyek ellen kurvára nem jó), partvis, de olyan hosszúságú nyéllel, ami végre nem kis kínai emberekre vagy kerti törpékre van tervezve, na és az izgalmasnál izgalmasabb permetszerek! A vevők kaotikusan kavarognak, és élénken gesztikulálva diskurálnak egymás feje fölött az eladókkal egy viszonylag picike térben. Mindenki mindenbe belepofázik, tanácsol és tájékozódik egyszerre, szóval az egész úgy csodálatos, ahogy van!
Na, de térjünk vissza a realitások talajára: megvettem a fújkálós riasztót és szépen elolvastam a használati utasítást. Ez ugyan a gyengék végső menedéke, de a vécén szeretek elmélyülten olvasgatni és az ablakpucoló összetevőit már úgyis kívülről tudom. A lényeg, hogy mindenhová lehet vele fújni, de főleg a motortérbe érdemes és egy hétig ígéri a távoltartást. A cuccnak kicsit tutti frutti illata van, úgyhogy attól féltem, inkább vonzani, mint taszítani fogja a dögöt, de azért befújtam a kerekeket, az autót elöl-hátul, az antenna helyét, a motorteret és azt a két vízpalackot is, amit a kocsi elé és mögé babonából mindig kirakok. Ezen a téren amúgy további fejlesztések történtek: a szomszédban most már kis szélkerekeket is állítanak az üvegekbe, amik vidáman forognak a legkisebb rezdülésre.
Reggel az első dolgom volt a tappancs- és pisinyomokat ellenőrizni: sehol semmi. A nyestet mintha a föld nyelte volna el. Mivel kicsit szkeptikus vagyok, több lehetséges magyarázatot is találtam. Az egyik, hogy tényleg szereti az illatát, ezért a motortérben éjszakázott a kábelekhez dörgölőzve és nem gyalogolt végig kívülről a kocsin. A másik, hogy ő is elutazott nyaralni a hosszúhétvégére és egyszerűen nem is tud a tutti fruttis spricniről. Emellett szól pl. az is, hogy a seregélyek, akiket egyszer már kipakolt a hársfa odvából, most újra itt vannak és eszméletlen hangosan kommentelnek mindent, ami a kertben történik. Tehát csak az nem tud az ittlétükről, aki nem akar. Márpedig a nyest biztosan akar, mert nem hagyna ki egy vidám és bőséges seregélylakomát. De mivel a seregélyek egyelőre élnek és virulnak, hajlok rá, hogy a nyestek jól megérdemelt pihenésüket töltik valamelyik másik kertben és éppen szarnak a világra, meg az én tutti fruttis spricnimre is.
Breaking news: a nyestek nem a világra szarnak, hanem az autómra! Ma hajnalban egy kisebb kupacot találtam az antenna helyén.
Úgy tűnik, visszaértek szabadságról vagy a riasztó csak egy napig volt hatásos. RIP spricni…
Így ezúton küldöm nekik ezt a dalt és mindenkinek, aki szereti:
