Vagy amit akartok

Bedobtam egy kék tablettát a porcelán csészébe, ebben nincs is semmi különös.

Időnként talán mindenki dobál kék tisztító tablettákat a fajanszba, legyen sós-ózonos óceán illat a mennyei béke legutolsó szentélyében.

Vannak, akik a sárga tabletta citrusfélék illatára esküsznek, de ők talán még nem kaksiztak egy egészségeset tengerparton.

Megint mások a sósav és hypó illatot kedvelik, őket ugyan végképp nem értem, de elfogadom, hogy vannak az évszázados konzervatív ortodox vízavató hagyományok.

A vécézés eleve eléggé fura szokás, amikor legutóbb megláttam a karácsonyi fahéjas sült alma illatú seggtörlő papírt a hard diszkontban, kicsit el is gondolkoztam a beszerzésén, de aztán elvetettem. Mégis ki szaglászná meg a fahéjas sült alma illatú ápolt ánuszrózsámat a kutyáimon kívül, üdvözlésképp hazaérkezéskor a kertkapunál?

Akkor meg mégis minek?

Szerzőtársunk tanácsait követve inkább ellazultam, a feladat ugyanúgy feladat, de közben legalább senki nem zavar.

Meditációs módszer – a vécépucolás

Bedobtam a kék tablettát a csészébe, öblítettem, sikáltam. Megvan ennek a maga szokásrendje, figyelni kell a húgykőre, a peremek alatt a felcsapódott maradékra, de ismeritek, talán nem is kell részleteznem.

A kék, sós óceán illatú habokból egyszer csak kiemelkedett egy alak. Nem lehetett kisebb negyvenhét centinél, sem magasabb ötvenkettő és félnél. Valami vászon tógát viselt, úgy nézett ki, mint egy párnacihába csomagolt szakállas Ken baba. Miután a kezében bégető mikrobirkát elhallgattatta, cincogó kis hangján megszólított:

– Kérsz bort?

Mondom: – Mivan? Most jöttél ki a bűzzárós lefolyóból, ott patkányok és alligátorteknősök laknak, honnan lenne borod?

Merített egyet a vécé vízéből, közvetlen a perem alól és felém tartott egy Grál forma kelyhet.

– Tessék, ez egy csoda, borrá változtattam.

Lelkesen belekóstoltam, a csoda az csoda, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem?

– Ööööö… ennek szar íze van. – Mondtam.

– Háhá, csak vicceltem. – Derült mosolyra a Nagy Tréfamester.

A mikrobirka gurulva nevetve bégetett.

– Okés – mondtam, – ha tréfa, ám legyen tréfa.

Azzal mikrobirkástól keresztbe, majd fejjel lefelé fordítottam és visszatuszkoltam a bűzzárón keresztül a csatornába és még utána is küldtem egy 15 méter hosszú 12 milliméter keresztmetszetű csőgörényt.

Értem én a tréfát.

– Boldog Vízkeresztet! – gondoltam, a bort tovább kortyolva és kisujjat eltartva fintorogva.

Vagy amit akartok.