Vénusz: a Föld gonosz ikertestvére vagy a sorsunk?

A Föld és a Vénusz szinte pontosan egyformák méretre, tömegre. Az 1967-től a felszínét látogató szovjet Venyera szondák adatai szerint a kialakult kőzetek alapján a Vénusz felszínét ugyanúgy óceánok borították, mint a Földé 70%-át.
Mégis hogyan lehetett ennyire eltérő a két tesó sorsa?
A Vénuszon a légkör nyomása nagyjából 90-szerese a Földinek, a felszín hőmérséklete nem ritkán eléri, sőt meghaladja az 500 Celsius fokot, olvadt fém eső esik és a légkör egy része kénsav.
Mégis mi történhetett?
Nagyjából egy időben csapódott mindkettőbe hasonló méretű, a pályáikat keresztező égitest, a Földet például egy Mars méretű objektum találta telibe, a törmelékéből lett végül a Hold.
A Vénusz annyiban különbözik a Naprendszer többi bolygójától, hogy a forgásiránya ellentétes. Úgy gondolják, olyan szögben ütközött a becsapódó bolygóval, ami egyszerűen megfordította és borzasztóan lelassította a forgását. Ezért nincs mágneses tere, ami megvédhette volna.
Mágneses tér hiányában és mivel közelebb van 42 millió kilométerrel a Naphoz, szegény Vénusz először elpárologtatta az óceánjait, a szondák közelmúltbéli adatai szerint mostanság a napszél bontja a felső légkörében a maradék vizet, hidrogénre és oxigénre, amit aztán el is sodor.
A mi kis Földünk forgását a Hold közben egyre lassította, 1 milliárd év alatt 16 óráról 24 órára.
Milyen kilátásaink vannak? Hát, nem túl jók. Az ikrek ismét ikrek lesznek, egyformán gonoszak. A Föld légkörét a növekvő méretű központi csillagunk el fogja söpörni, hiába a mágneses tér, ha lassul a forgás és az időszakos mágneses pólusváltások sem tesznek túl jót.
1 milliárd év múlva a Föld várhatóan ugyanolyan lesz, mint a Vénusz, felszíni vizek nélküli forró üvegház és a dolgok ismét a helyükre kerülnek.
Twins 4ever.