Vietnámi papucsban a Balaton-felvidéken: a Halom-hegy

Először is el kéne dönteni, hogy halom vagy tényleg hegy, mert ezzel csak összezavarják a kirándulókat. Másrészt nem is vietnámi papucsban voltam, hanem magassarkúban, kosztüm szoknyával.

Ez majdnem annyira autentikus kirándulós viselet, mint a flipflop, de most a szolid eleganciára helyeztem a hangsúlyt. Kicsit úgy festettem, mint aki állásinterjúra érkezik a Kossuth-kilátóba, de az otthoni játszósban nem mertem menni, mert akkor simán elvisznek közmunkásnak Dörgicsére. Mindenesetre így kevésbé éreztem magam tájidegennek, mint a komplett túrafelszerelésben érkezőket. Ez mégsem a Magas-Tátra, emberek!

A hegy vagy halom Dörgicse és Mencshely között található kb. félúton. Mi az utóbbiból közelítettünk, a volt(?) TSZ felől. A murvás földút meglepően járható, főleg az 5405-ös Kiskunmajsa-Tázlár szakaszához képest, ami a 80-as évek Romániáját idézi, és csak azért nem rázza szét csavarjaira az autót, mert a japók annak idején jól összeszigszalagozták. Ha nosztalgiázni akartok, válasszátok bátran az 5405-öst, ha ép kocsival megúszni egy könnyed kirándulást, akkor a mencshelyi TSZ üzemi útját. Pláne, hogy a hegy lábánál közvetlenül egy kb. 10 férőhelyes parkolót is kialakítottak.

Az út a tetőre innen lankás és rövid (fél óra alatt kényelmesen megjárható), ideális a 70 feletti és 4 év alatti korosztálynak. Középtájon még ketté is ágazik: a jobb oldali csapás rövidebb és picit meredekebb, de egyáltalán nem megerőltető, a bal ág pedig szép komótosan, nagyobb íven jut a kilátóig, ezt még camping biciklivel is bevállalnám.

Ha ti is ceruza szoknyában tervezitek megmászni a Halom-hegyet, olyat válasszatok, ami rugalmas anyagból készült (mint az én taktikai szoknyám), mert a kilátó első lépcsőjét magasra tervezték. Ez a tanács elsősorban a szoknyaválasztásban és –viselésben még bátortalan férfi olvasóinknak szól.

Nemcsak az építményt és a tűzrakó helyeket újították fel pár évvel ezelőtt, hanem terveztek egy fasza kis tanösvényt mindenféle izgalmasan kinéző információs táblával (egyiket sem olvastam) és egy bazalt Balatont is, terepasztal formájában. Ez igazán csak a kilátó felső emeletéről élvezhető, a körülötte elhelyezett bazaltkocka ülőkék a tanúhegyeket és a többi vulkanikus magaslatot jelképezik.

Tudtátok, hogy a Kab-hegy is tüzet hányt hajdanán? Nahát.

A Halom-hegy is vulkánként kezdte valamikor, megvan a régi bazaltbánya, lehet egymást ijesztegetni a kráterben. Sőt, az ösvény mentén, még a kilátó előtt felhúztak három kb. derékig érő, félbevágott vulkánmakettet kőből, hogy mindenki el tudja képzelni, hogyan tört fel a láva a kürtőn, arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz meló lehetett szegény kis hercegnek kipucolni a tűzhányókat a saját kisbolygóján.

A tisztáson, a kilátóval átellenben, az öreg vadkörtefa mellett fából színpadot építettek, félkaréjban még nézőteret is ácsoltak hozzá. Olyan darabokat tudok itt elképzelni, amiknek kicsi a díszletigénye (mert ki a rosseb szeretne ide fölcuccolni mondjuk egy komplett várkastélyt), vagy amihez elég a tó háttérnek. Például a Békakirályt. Vagy a Ruszalkát. De a Toscához is jó lehet, mert aki a színpadról leveti magát hátul, az az alatta nem túl mélyen fekvő tűzrakóra érkezik. Innen különösebb sérülések nélkül, egy-két szalonnás nyársat magához ragadozva dicsőségesen térhet vissza az élők sorába.

Akit az eddigi látnivalók nem győztek meg, annak még ott van egy vulkáni időfal, amiről leolvasható, hogy a Halom-hegy kb. egyidős Szigligettel, fiatalabb, mint a Kab-hegy és Tihany, a Badacsonynak viszont nővére lehetne. És ne feledkezzünk el a kilátásról sem: észak felé szép időben az ősöreg Kab-hegy látszik, délre a Balaton, túlparton a völgyhíddal, a füredi szállodasor kockaépületei délkeleten rondítanak bele az egyébként fasza látványba (kivéve, ha olyan szarral fényképeztek, mint én, mert akkor nem látszik semmi), nyugatra pedig a tanúhegyek sziluettjét lehet egész jól kivenni.

Pont délidőben érkeztünk, a legtöbben a vasárnapi kajakómájával küszködtek, így csak pár emberrel és néhány pillével találkoztunk, de mikor elhagytuk a terepet, már tele volt a parkoló.

Elképzelésem sincs, mi mehet ott nyáron, de anyámnak már ennyi is elég volt, aktiválódott a népi-urbánus ellentét, amiben ő erőteljesen a népi vonalat képviseli, mondván, hogy a tavaszias időben minden hülye kitódul a városból és eszelősen elkezd körözni a tó körül, attól van itt akkora forgalom. Ezeket simán elengedem a fülem mellett, mert egyrészt mi is a városból jöttünk és már ránézésre is retardáltak vagyunk, másrészt az ember csak olyan életbevágó kérdésekben vitatkozik az anyájával, mint: kell-e a pásztortarhonyába paprika (kell!) vagy vegyünk-e magnóliát (ne!).

Élvezzétek a tavaszi napsütést, kertészkedjetek és sokasodjatok, a Halom-hegyet pedig inkább október végétől március 31-ig látogassátok, mert akkor még biztos fölfértek a kilátóra anélkül, hogy előtte le kelljen hajigálnátok onnan egy kisebb nógrádi falu teljes lakosságát.