Viszlát, Cassini!

Tizenhárom éve része a Szaturnusz életének, tizenhárom éve kóricál a gyűrűs bolygó körül és fantasztikus küldetése véget ért. Az előző héten a szonda 120,000 km-re repült a Titán közelébe, hogy a gravitációs tere ütközési pályára állítsa a Szaturnusszal. A NASA búcsúcsókként aposztrofálta a manővert, aminek a végén a Cassini belemállott a Szaturnusz légkörébe szeptember 15-én. Nem szenvedett sokat, másodpercek alatt kifeküdt.

Visszatekintek és belegondolok: úristen, majdnem egy teljes szaturnuszi évet dolgoztam a Cassinin – a Szaturnuszon egy év 30 évig tart és én 29-et foglakoztam a Cassinivel. – Dr Linda Spilker

A Cassini kifogyott az üzemanyagból. Linda Spilker azt mondta, hogy amikor 1988-ban elkezdett dolgozni a szondán, a gyereke épphogy elkezdte az óvodát. Most, hogy befejezte a munkát a projekten, a már nagymama. Döbbenetes ívet futott be ez a munka és azt hiszem mindenki hihetetlen büszke lehet rá, aki részt vett benne.

Pár dolog, amit felfedezett

• Egy vízből álló óceánt az Enceladus felszíne alatt
• Esőt és szelet a Titánon
• Hurrikánokat a Szaturnusz pólusain, köztük egy olyan atomdurva vihart, amit még soha dokumentáltak
• Jó eséllyel megörökítette egy hold születését

Számokban

• 19 évig 11 hónapig és 15 napig utazott
• A legnagyobb sebessége a Szaturnuszhoz képest 123607 km/óra volt
• 7.9 milliárd kilométert utazott

Jelen pillanatban nincs olyan űrbeli küldetés, ami nagyságrendileg a Cassini-Huygenshez fogható. Az Európai Űrügynökség küldetései lassabban épülnek fel a nyolcvanas évek óta, mint a NASA küldetései, ami miatt nehéz a szinkron közöttük. Nyilván a pénzügyi része sem elhanyagolható, jelenleg az ilyen típusú tudományos munkáknak nincs prioritása.

Itt láthattok egy gyűjteményt arról, hogy mi is az, amit látott a küldetése során. Nem érdemes kihagyni. A Cassini mindeközben annak a bolygónak a részévé vált, amit tanulmányozni hivatott.