Milyen fényképezőgépet vegyek? – Kötelező kütyük

Ha nincs fény, nincs lófasz se. Ha sok fény van, az is nagyon gáz. A fényt pedig vagy meg kell csinálni, vagy meg kell találni, vagy ki kell zárni, attól függően, hogy mit is akarunk. Egy a lényeg: jó eséllyel nem ússzuk meg vaku, állvány, szűrők és táska nélkül. Márpedig ha eddig követtük a sorozatot, akkor tudhatjuk, hogy semmi nem kompatibilis semmivel. Nincs ez másképp ezekkel a szarokkal sem.

Lightroom

Ha eddig nem tudtad, hogy ez a szoftver létezik, akkor most tanuld meg egyszer és mindenkorra. Nyilván használhatod a hasonló társait, az Affinity Photot, vagy a RawTherapeet (ami ráadásul ingyenes). A lényeg, hogy MINDIG .raw formátumban fotózunk. Nincs kivétel. Aki nem rawban fotózik, az nem fotózik, csak kattogat. Ahogy régen a fotózás fele a fotólaborban történt, most a fotózás fele a Lightroomban történik. Amikor Photoshopról hadovál a fotók kapcsán tanulatlan bunkaja, akkor mindig a Lightroomra gondol. Kötelező a beszerzése.

A vaku

A vaku a legeslegfontosabb fotós segédeszköz. Nincs is kérdés. Vaku nélkül szart sem ér a portréfotós. A mai világban talán csak az újságírók járkálnak vaku nélkül, de leginkább azok sem. Mivel fényt állít elő, ezért képes bármikor feldobni azokat a képeket, ahol nincs fényünk. A MILC és a DSLR univerzum is el van látva alaposan vakukkal. A Nikon, a Canon, de akár a Nissin, Metz és Yonguo is árul olyan egységeket, amikkel el lehet kezdeni. Érdemes hozzájuk egy kábelt venni, hogy rugalmasabban tudjuk alakítani a fényforrást. Hihetetlen szakirodalom áll rendelkezésre a vakukról és a fénymódosítókról, akár online is. Elmúltak már azok az idők, amikor ezeréves megfejtéseket kellett olvasgatni, normális példák nélkül fotókönyvekből: online is elérhetőek hatalmas mennyiségben olyan videók, amik meg tudják alapozni a magabiztos vakukezelést, teret engedve a későbbi kísérletezésre.

Az állvány

Manfrotto, Velbon vagy Vanguard, vagy valami hasonló eszköz ahhoz, hogy a fényképezőgépünk le tudja fotózni azokat a csillagokat, azt a naplementét, vagy azt a barna kócsagot anélkül, hogy beleremegne a kezünk. Az állvány nagyon fontos. Gondoljunk bele, hogy szeretnénk-e rábízni a felszerelésünket egy párezer forintos spiáter fosra, ami az első széllökésre felborul. Nyilván nem. Vagy azt se nagyon szeretnénk, ha végre beszerezzük életünk obiját, feltekerjük rá a telekonvertert, beállítjuk a gólyafészekhez, elbújunk a teával a bokorban és a távirányítóval várakozunk, amikoris megadja magát az egyik csukló és a parti kövezés adja a frontlencsének az üdvözlőbeszédet. Nem érdemes rajta spórolni, nagyon drága tud lenni.

A szűrők

A szűrők a digitális korszakban rendkívül megosztó dolgok. El lehet mondani, hogy a nagy dinamikatartományú modern szenzorok esetében bőven van annyi játéktér a képmanipuláló szoftverekben, hogy érdemes legyen szűrőkkel bajlódni. Az egyetlen kivételt talán a Neutral Density filter jelenti, ami két polárszűrő egymásra téve. Arra alkalmas, hogy nagy rekesszel lehessen fátyolos vízesést fotózni fényes nappal is, meg lágyan fodrozódó tengeri hullámokat, akár egyetlen expozícióval. Az a baj vele, hogy igazából ezt meg lehet oldani több, rövidebb expóval is, szóval tulajdonképpen lehet helyettesíteni a létezésüket tanulással. Nem érdemes rengeteget elverni rájuk, de a működésüket nem árt ismerni. Én általában az aliexpressz teljes kínálatát kipróbálom, aztán ha nem tetszik, hagyom a bús francba. A filmes gépeken volt még értelme, mostanában már nem nagyon van. Talán csak az, hogy megspórol nekünk némi utómunkát, amit a gép előtt töltenénk.

A táska

Én az elején mindenben tartottam a fényképezőimet. Hátizsákban, oldaltáskában, övtáskában, tényleg mindenben. Mivel főleg túrázáskor lövöldöztem, ezért tényleg mindenhova pakoltam. Először rájöttem, hogy bazi nehéz a Canonom cucca, kéne egy táska. Vettem. Na, az szarra se jó, tök kényelmetlen. Kaptam egy másikat, mert gondoltam az majd jó lesz. Na, abban nem férek el. Most eladtam azt a felszerelést, aminek eredetileg azt szántam, szóval már nem kell. Meg nyertem egy fotós versenyen egy másikat. Azt meg simán nem használom, mert nem fér bele az a gépem, amit a legtöbbször használom, szóval az adaptereimet tartom benne.

Hogy mi a tanulság? Sima válltáska vagy slingshot. Aztán ha kész a szett, akkor majd ráérsz az ezrediket kipróbálni, hogy rájöjj, hogy egyik se jó. Amúgy nincs olyan, ami ki ne lenne nőve, vagy jó lenne mindenre. Mindegyik egy kicsit rossz lesz, ezért ne költsetek rá túl sokat.

A fénymódosítók

Mindenképp érdemes, de csak sima kínait. Elsőrangú téli estékre való ökörködés mindenféle kínai ebayes fénymódosítókat meg szűrőket harácsolni egy dollárért. A menőbb ernyők és vakuállványok olyan elképesztően drágák, hogy arra nincs szó. Persze az exponenciális áremelkedés nem hoz exponenciális képminőség javulást, ezért a fénymódosítók vásárolgatása teljesen fakultatív. Ha meguntuk otthon a kutyát ezredszer egy fellógatott lepedővel deríteni és vennénk két dollárért valami komolyabbat, akkor viszont eljött az idő a beruházásra.

Az akkuk

Az Eneloop AA akkumulátorok a legjobbak. Egyenletes a leadásuk, hosszú az élettartamuk és sok töltési ciklust bírnak ki, abszolút megérik az árukat. A vakujainkat ezek hajtják meg, illetve az életünk ezer pontján tudjuk még őket hasznosítani. Én a túrázáshoz is mindig hordok magammal fejlámpát és ugyanazt az akkuszettet használom hozzá, így mindig van tartalék. Általában a második legjobb vétel (de egyébként nekem a Tesco Green living) is teljesen alkalmas a célra, csak esetleg gyakrabban kell cserélni.

Nebasszál már fel, most már tényleg mondjad el, hogy mi a lófaszt vegyek…

Ezek közül? Semmit. Ezek a misztikus upgrade path valódi elemei. Hogy mi az az upgrade path? Az az elvi út, amivel szépen újrahasznosítod azokat a dolgokat, amiket már megvettél a kezdő felszerelésedhez és profiként is a szortimented részét képezik. A részleteket majd elmondom eggyel később, de először várlak vissza titeket a sorozat a záró darabjára, a tényleges ajánlásokra.