A hangyák temetkezési szokásai
Ha emberi szemmel nézzük a hangyák temetkezését, teljesen megható dolog.
A kis dolgozó földöglik. Társai két napig nem nyúlnak hozzá, az egész boly gyászol (közben szorgalmasan dolgoznak tovább). Két nap múlva aztán megfogják a kis tetemet, és elviszik a többi, elpusztult hangya közé.
Igazán megható, gondolhatnánk, csakhogy a frászt.
Edward O. Wilson, a Harvard entomológusa rájött, hogy a hangyák nem azért nem nyúlnak halott társukhoz, mert porba sújtja őket a megrendülés, hanem mert egyszerűen észre sem veszik, hogy halott. A két napos gyásszünet pedig azért kell, mert ez után az idő után az oszlófélben lévő hangya olajsavat bocsát ki.
Amint a boly ezt megérzi, irány a tetem. Felmarkolják a halott, savasodó társat, és elviszik szépen a temetőjükbe, ami gyakorlatilag afféle hangyaszemétlerakóhely.
Wilson ezek után kicsit köcsög lett, és megfürdetett egy szegény, élő hangyát ebben az olajsavban. Az eredmény őt igazolta; a hangyák felkapták a dögszagú, de élő társat, és az hiába kapálózott, esetleg még ordította is, hogy “hahó, fiúk, élek!”, a gyásztól porba sújtott bajtársak simán a szemétre dobták.
Mit kényeskedsz, mint egy gyerek!!!
