HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

Celluloid

Csőmozi #156: Donald kacsa a pornómoziban – The New York ripper

Hiányzott mindenkinek a manhattani slájm? Nekem igen.

Az exploitation néha nagyobb kérdések elé állítja a nézőt, mint a legelbúrtabb művészfilm. Utóbbinál takarózhat azzal, hogy az esetleg extrém eszközök csak ahhoz szükségesek, hogy kellő mélységben rezegtesse át értő lelkén a lét egzisztencialista leglényegét. Előbbinél a cinikus rötyörészésen kívül más eszköze nem nagyon marad, hogy távolabb tolja magától a tartalmat, de ez semmit sem változtat azon, hogy végül is nemi erőszakot, premier plánban kettévágott mellbimbókat és hű kutyusok által apportírozott rohatag kezeket bámul. Horrornál az általam is képviselt álláspont szerint a fentiek csak a létezés megoldhatatlan szörnyűségeivel (önmagunk és szeretteink közelgő halála, fájdalom, vér, adóbevallás) szembeni művészi immunreakció részei, így katartikus hatásuk is lehet, de gyilokpornónál vajon mitől tisztulunk meg? Mind erőszakolnánk, ha tehetnénk? A civilizáció ennél bonyolultabb, még ha kissé lehangoló is a működése, mint éppen Lucio Fulci, a klasszikus hulladékhullám egyik utolsó lovasa mutatja ebben a ’82-es opuszában.

A ’70-es évek New Yorkjának termékeny szemétdombját számtalan film ábrázolja eszeveszett klasszikusoktól (Taxisofőr) tényleg a kukából összeszedett, obskurus dolgokig (Combat shock), itt a rovatban is érintettük. Az évtizedfordulóra a hely kicsit kezdett dzsentrifikálódni, de pár évbe beletelt, míg a 42. utca környékéről és a filléres albérletekből kiszorultak a szexipari dolgozók, kábszeresek és ágrólszakadt művészek. Fulci a helyszínen forgatott olasz-amerikai produkciójában szimpla sorozatgyilkos-szálat fon össze némi giallós, lélektaninak szánt bonyolítással, fő dolga viszont láthatóan élvezettel, mindent megmutatva fetrengeni a szennyben. Bár az élvezet megkérdőjelezhető, itt a perverz állatok is inkább kényszerű köreik rabjai, a nézőt pedig újra és újra a szadizmus zökkenti ki kényelmes kukkolói pozíciójából. Mi marad akkor? Az igazságot szerintem mégis Fulci cinizmusa és embergyűlölete tájékán érdemes keresni.

A rohatag kezet egy kutyasétáltató gazdinak hozza el az állatkája a Hudson (vagy az East River, ki tudja) gyommal teli partján, innen kezdődik a telefonban kacsahangon fenyegetőző gyilkos utáni nyomozás. Az ihlető forrás talán egy másik hápogó, nőket aprító gyilkos lehetett (a Fekete karácsony itt helyben), a kezdetben tyúklépésben haladó ügy inkább kifogás a város undorító alsó felének mutogatására. Fulci New Yorkját kizárólag visszataszító, elmebeteg vagy szimplán inkompetens alakok lakják, kezdve az unatkozó nagypolgári úriasszonytól, aki pornómozikban sutyiban készített hangfelvételekre liheg és latinó suhancoktól inzultáltatja magát, a szómenéses, feltűnési viszketegségben szenvedő szomszéd nénin át a szadista szexben utazó, csonkolt kezű pofákig a metrón. A véres vagy felnőtt jelenetek egyáltalán nem csak jelezve ábrázoltatnak, hanem teljes hosszukban, mint egy echte felnőtt filmben, fokozva a fenti kínos hatást. Mindenki megvetése néhol aljas humorban nyilvánul meg, pl. egy házkutatás során a megalázott, narkós albérlő asszony kétségbeesetten zokog, miközben a kamera ugyanúgy belső nézetből túrja fel a szekrényét, ahogy a gyilkos szemszögét láttuk eddig, a szabad idejében amúgy kurvázgató nyomozó megkapja a szolgáltatójától (lehet találgatni, mi lesz az altesti munkásnő sorsa), hogy nem a felesége, ha akar, főzzön kávét magának, és hát ugye az őrült tettes is a nagy amerikai szórakoztató rajzfilmkacsa hangján jelenti be, kit fog legközelebb kibelezni. A felsőbb osztályok sem járnak jobban, a lecsúszott úriasszonyról már volt szó, a szakértőnek bevont nagyképű sztárpszichológus meg melegpornót vesz az újságosnál, önhitt benyögéseken kívül semmivel sem segítve a nyomozást. A nőgyülölet vádja ezért sem állja meg a helyét, hiába ölnek a műben fiatal nőket futószalagon, a férfiak se különbek, és ugyanúgy megkapják a magukét. Autentikus herélt magyar hangalámondással itt, eredetiben itt látható.

HOLDKOMP