Csőmozi #170: Majom az ablakban – The ape man

Lugosi Béla megélhetési huhogásai a nem dicső alkonykorban.

Túlzás, huhogás nincs, Béla maradék szuggesztív erejével néz a méltatlan majomszőr-pofaszakáll alól, ami kicsit a Majmok bolygója statisztáit, sőt főszereplőit idézi Charlton Hestonon kívül, és csak görnyedt tartásával jelzi emberalatti státuszát. Több mint egy évtizeddel az 1931-es Drakula világsikere után a neves horrorszínész a filmgyári szegénysoron kereste a betevőt, a pár éve elsütött másik zsurnaliszta túlzással szemben valószínűleg csak azért nem a napi morfiumjára valót, mert annyi apróból úgysem jöhetett ki, de hogy az álmok nem mindig hazudnak, bizonyítja, hogy élete legvégén is hajlandó volt hozzámenni egy nála 37 évvel fiatalabb nőrajongója, amikor a hírnév és a vagyon is szinte semmivé foszlott. A leívelő korszak jellegzetes termékeként a Majomember az égvilágon semmivel nem emelkedik ki az egy kaptafa filléres szörnyfilmek sorából, a Pokoli denevér mintájára egy sátáni tudós még sátánibb állatkísérleteit és a költői igazságszolgáltatást mutatja be, és valószínűleg az alkotói szándéktól függetlenül, de az ablakok zárva tartásának fontosságára is felhívja a figyelmet.

A pár szereplős műtermi darab egyik vége Dr. Brewster (LB) pincéje, itt a híres „mirigyszakértő” majommá változtatta magát, hogy miért és hogyan, titok marad, a dologhoz vélhetően köze van cellában tartott kísérleti gorillának is. A soványka sci-fi horror egyik tényleg tudományosabb meglepetése, hogy a doktornak televizora, vagyis térfigyelő kamerája van az ajtaja fölött. Az egyetlen ellenszer a gerincvelőből kinyert folyadék lenne, ez viszont, ki tudja miért, az alany azonnal megölését vonja maga után, a minden emberi gátlásából kivetkőzött doktor így gyilkolni kényszerül! Különösebb skrupulusai nincsenek, az erkölcsi dráma hordozói így az együttműködésre kényszerített kollégája és savanyú matróna nővére, aki szellemlátóként működik és éppen most jött meg angliai kísértetleső körútjáról. Agatha Brewster ez utóbbival vonja magára a vihorászó bulvársajtó figyelmét. Ismét az Ördögi denevérhez hasonlóan zsurnaliszta szaglászok járnak nem a bűnös nyakára, hanem kicsit mellé, az egyik félrefényképezés során viszont a képen feltűnik a háttérben addig szinte észrevétlen megbúvó gorilla!

Béla ugyanis a cserkészéseire a műtermi utcákon magával viszi az idomított gorilláját (!), hogy más végezze el helyette az aljamunkát. A titkos gyilkos óriásmajom-jelmez, főleg a pofája egy másik klasszikus szörnyre, az eredeti King Kongra van fazonírozva, ez sem lehet véletlen. Az újságíró páros fényképész tagja ezúttal egy felvágott nyelvű nőszemély (Louise Carrie, a filmben a férfias Billie Mason nevet viseli), tökös, akarom mondani tűzről pattant beszólásai hímsovén kollégáinak egy 80 éves filmben eléggé megelőzik korukat, vagy ki tudja, talán a metoo-baromságokat sem kell olyan forrón kerülgetni, mint a készpénznek vett kását, vagy mi. Az ismétlődő gyilkosságok röhögtetők, főleg hogy a killer majom vagy az eszelős Béla akadálytalanul jutnak be mindenhova, a balfácán rendőrök egészen az utolsó jelenetig késve futnak be, és csak akkor jut eszükbe, hogy fegyverük is van. Nem használ a komolyságnak a gorilla mellett mindent látó, de soha közbe nem szóló gyufabajszos fazon sem az idétlen kalapjában (jó, egyszer figyelmeztet egy gyanútlan hölgyet a sikátorban, pár centivel a majom előtt, hogy ha rá hallgat, arra inkább ne menjen). Egészen halvány feszültséget LB még romjaiban is észlelhető karizmája nyújt és a kétségbeesése, ahogy pl. a pillanatok alatt csodaránctalanító-addikttá váló Darázsnő nyomán önpusztító módon tör a minél nagyobb adagok után, csak hogy újra kiegyenesedett ember (szaknyelven homo erectus, ja ez egy másik) lehessen. A kortárs fehér telefonos filmeket idéző modoros kispolgári bohózat a hihetőnek nem mondható, horrornak szánt jelenetek közt kevés a boldogsághoz, mit van mit tenni, ez tényleg nagyon olcsó film. Egyetlen tanulsága, hogy majom- vagy őrült tudós-vész ellen egyszerű a védekezés, be kell csukni az ablakot, sőt lehetőleg be is deszkázni, az elkövető itt ui. mindig az érthetetlen módon nyitva hagyott nyílászárókon libbent be az összes tetthelyre. A kor szavát visszhangozza, hogy a fenti komikus figura a végefőcímben békekölcsön hadikötvény jegyzésére szólítja fel a hátországban mozizgató közönséget, 1943 van.

(A poénkodó nyitóképet a filmben ne keresse senki, nincs ott, ez olyan forgatáson ellesett pillanat lehetett.)