Csőmozi #69: Plasztikai enyészet – Corruption
A Sebhelyesarcú női változata, sok hiúsággal.
A klasszikus Eyes without a face, azaz Les yeux sans visage bemutatásakor, 1960-ban azon fanyalogtak a francia ítészek, hogy a rendező, Georges Franju műfaji filmekre pazarolja a tehetségét, olyat nyilván csak parasztok és amerikaiak szoktak. Remélem, nem érték meg, hogy egy nyikhaj punk suhanc pláne popslágert csinált belőle, bár Billy Idol a cím lenyúlásán kívül közelebbi kapcsolatba valószínűleg nem került az arclopó expresszionista horrorral, végül is arról a művészről beszélünk, aki Cyberpunk c. lemeze előtt egy betűt sem olvasott a Neurománcból, ennek ellenére beletalált a műfaj közepébe. Az arcnélküli nőnek bőrt gyűjtő őrült alakja a filmművészeten azért sok helyen nyomot hagyott, Pedró Almodóvartól (A bőr, amelyben élek) John Carpenter maszkos killeréig. Angol újrázása már 1967-ben elkészült.
A sztársebész (Peter Cushing, maga a megtestesült ész és fegyelem egyik ritka, nem kosztümös szerepében) a műtőből kivonulva azzal szereli le a hízelgést, hogy mit sem számítanak a sikeres esetek, hisz a gikszerek annál inkább kiemelik az előbb-utóbb elkerülhetetlenül becsúszó lyukat a tökéletességen. Sir John Rowan minden tekintetben a topon áll, szellemi és társadalmi téren egyaránt privilegizált, ennek megfelelően nem érzi jól magát a házibulin, ahova elragadó menyasszonya elrángatja. A swinging sixties hepajon hippik lötyögnek, hangos a zene, ráadásul egy tenyérbemászó fotográfus a sleppből addig erőszakoskodik az arával annak modell múltjára hivatkozva, míg a nő kétes pózokba nem áll neki vágni magát a sarokban. Az eljáráson felhorgadt Sir dulakodni kezd, és egy felborított lámpa leégeti a bájos Lynn fél arcát.
Mint a Wasp woman, sőt a világ kezdete óta tudjuk, a méltóságában megalázott nő helyből megőrül, szilárd belső hiányában bármire hajlandó, csak a lényével egyet jelentő szép csomagolást visszakapja. Itt szerencsére kéznél van a plasztikai faragóművész vőlegény. A kísérleti egerekből, illetve hullaházi humán önkéntesekből némi nagy nyelésekkel kinyert bőrminták sikerrel kecsegtetnek, az álompár virítva indul nászútra megújult, tisztább és biztonságosabb arcú nőtagjával. Az öröm nem tart soká, mint kiderül, a megoldás csak átmeneti. Újabb és újabb adag bőrmintára van szükség, a lehető legfrissebbre.
Innen már sejthető a pályaív, és a Corruption furcsa pedáns-sokkírozó hangvétele is: ahogy a korszak jól vasalt, farmernadrágba és beatzenébe éppen csak belekóstolt közönsége szeretné látni magát, és ahogy elképzeli a legmélyebb fertő rothadásának a perverzióját, megőrülve a tébolytól. A doktor és csökkent értékű nője nem pszichosekszuális terheltség miatt vagy egzisztencialista önigazolásból gyilkolászik, teljesen prózai okból krúzolnak a verőfényes brit üdülőövezet (vicc volt) és a nagyvárosi este emberállományát stírölve, egy idő óta csak mintaanyagot látva a szembejövőkben. Egy védtelennek vélt stoppos lány feldolgozása elhozza a töréspontot, a nyomában járó hippi-zsiványbanda félúton éles kanyarral amolyan home invasion történetté változtatja a filmet, ahogy ma mondanánk, a tragikus lezárásban pedig a doktor ultramodern orvosi lézere a tudományos fantasztikum. A két majom fontoskodását a népszerű videómegosztón az elején-végén át lehet tekerni, olvassatok helyette fontoskodó cikkeket.
(A plakát hőzöngésével szemben semmi bizonyítékát nem találtam, hogy nőket nem engedtek volna be rá, ennyire egy forgalmazót se ejtettek a fejére.)
