Dínószarban rejlik a bogártörténelem?
A tudomány emberei nem szarral gurigáznak, amikor szarral gurigázásról van szó, a paleontológusok semminek sem örülnek jobban, mint amikor felbukkan egy-egy megkövült kula és elkezdhetnek benne turkálni.
Mert semmi más nem mesél izgalmasabban a kihalt őshüllők napi szokásairól, mint egy újabb korpolit a megemésztett és meg nem emésztett tartalmával.
Ami 230 millió évvel korábban egy átlagos napnak volt tekinthető, az ma már tudományos szenzáció, ugyanis még soha nem találtak ennyire kitűnő állapotban fennmaradt bogártetemeket fos-szilizálódott formában.
Az ősi ízeltlábúak formavilágáról vajmi keveset lehet tudni a megkövült lenyomatokból, hiszen a kilapult minták nem túl sokat árulnak el a harmadik dimenziós kiterjedésről. A Lengyelországban talált kaka azonban megőrizte a bogarakat eredeti valójukhoz nagyon közeli, szinte tökéletes állapotban, jól kivehető csápokkal, rágókkal, ízelt végtagokkal.
Martin Qvarnström a svéd Uppsala University paleontológusa nem is rejtette véka alá a lelkesedését a lelet láttán.
“I was really amazed to see how well preserved the beetles were, when you modeled them up on the screen, it was like they were looking right at you
Lenyűgöző, hogy a microCT vizsgálatok eredményéből digitális képfeldolgozással elkészült modellek mint ha egyenesen a szemedbe néznének.
A Triász kor meghatározó lehetett a rovarok bogárrá fejlődésében és azért is különösen érdekes a mostani felfedezés, mert hasonlóan jól konzerválódott tetemeket legfeljebb 140 millió éves borostyánokban találtak korábban, a mostani azonban közel kétszer annyi idős.
A bogarak a legváltozatosabb fajok a Földön, mégis nagyon keveset tudunk a szárnyakat fedő páncél kialakulásának valódi okáról.
A dínószarban talált apróságok fellebbenthetik a fátylat az életük részleteiről, a nagytestű hüllők miközben a hatalmas zöldalaga mezőket legelészték, néha rábukkantak az azokban lakó bogárkolóniákra, és ha már ott voltak, fehérjedús feltétként belőlük is csemegéztek.
Az óriásgyíkok emésztőrendszerében eltöltött idő nyilván nem lehetett a szárnyasok számára a legkellemesebb üdülés, a túlélés záloga lehetett az erős külső kitinpáncél.
Az excrementum eredeti tulajdonosaként egy nagyjából két méteres növényevőt, a Silesaurus opolensis fajt sikerült azonosítani, a bogarakhoz hasonlót viszont nem sokat találtak, így új nemzetségként a Triamyxidae családba sorolódtak, a kihalt Myxophaga rokonságaként.
A keresztségben kapott remekül csengő Triamyxa coprolithica, azaz nagyjából Szarba Kövült Triamyxa lehetne a következő punk zenekarunk neve.
