Ha műgyűjtő lennék
Biztosan egy tehén szobrát venném meg. Esetleg egy kecskéét, mert nem hiszek a diszkriminációban. Van olyan is, amit szarvas csinált, lehet, hogy az a legmenőbb.
Baker Cityben erre lehetőségem is nyílna, ugyanis itt idén rendezik meg tizenegyedik alkalommal a sószobor-árverést, ahol különböző jószágok által formára nyalt sószobrokat lehet vásárolni. Vannak köztük egész csinos darabok is, a bevételt pedig az oregoni orvosi egyetemnek adományozzák. Idén a Parkinson-kór kutatására megy majd a pénz.
A sószobor-aukció ötlete Whit Deschner – némileg sörgőzös – agyából pattant ki, amikor egy haverjánál iszogatva azon álmélkodott, hogy milyen fura formára nyalták a helyi szarvasok a sót. Akkor még csak hülyéskedett azzal, hogy ezt műalkotásként komoly pénzekért lehetne továbbadni, de aztán a gyakorlatba is átültette az ötletet.
Deschner az évek során műértővé nemesedett, szerinte a különböző állatok különféle művészeti iskolákat követnek. Úgy vette észre, hogy a kecskék és a szarvasok inkább a realizmus felé húznak, míg a tehenek az impresszionizmus hívei, és van egy rossz hírem a lórajongók számára: beléjük semmi művészi érzék nem szorult. A zsűri több kategóriában is díjazza az alkotásokat, többek között az is szempont, hogy melyik hasonlít legjobban Michael J. Foxra.
