Ismét sütünk

Hétvége, kert, grill. Úgy tűnik, sorozattá válik az a mániám, hogy ha kicsit is jó idő van, tüzet rakunk.

Volt egy alapreceptünk a családban, a paprikás-fokhagymás pác, általában karajszelethez. A karaj egyébként kurva könnyen elbaszható, száraz, a tarja sokkal jobb a hagyományos grillen, de mindegy, ha ez van, ez van, még mindig jobb, mint a csirkemell, aminél talán csak a pulyka rosszabb, mert az még büdös is. Most ismét megkísérlem a lehetetlent: grillen jó karajt készíteni, aminek csak az a titka, hogy nem szabad túl vékonyra vágni a szeleteket, és időben le kell őket venni a tűzről, de ez is olyan, mint bármi: érezni kell, és várni eleget ahhoz, hogy megjelenjenek azok a szép grillcsíkok a hús felületén. A disznófetisiszták azt állítják, hogy nem kell semmi pác, de én ebben nem hiszek, míg hozzáférhető a kakukkfű, egyébként is paprikás bulgurral töltött padlizsán és cukkini lesz a köret, úgyhogy most valami törökös megoldásra törekedtem. Ehhez kell néhány szelet karaj, római kömény, néhány mentalevél, pirospaprika, szumák (ezt Pedanius Dioscorides a nem egészen friss húsok ízesítésére ajánlotta, de a friss húshoz se rossz, egyébként egy savanykás ízű bogyó, őrölve használják a szír, török, görög meg a jó ég tudja, milyen konyhában), só-bors, citromlé és friss kakukkfű, bár a páchoz a szárított is jó, csak ha már van friss, miért ne. Meg is ideologizálom: ez a fűszer a jég hátán is megél, legalábbis a mészkősziklákon, a szumák is a hegyekben nő a mediterráneumban, szóval ez nyilván szuperautentikus, ráadásul egy tévéműsorban a szír gasztronómiáról annyit mondtak, hogy menta-paprika-római kömény, úgyhogy ez egy ilyen migránssült lesz. Kakukkfűvel, nyilván, mert az még semmit sem rontott el. Az, hogy disznó, az egy ilyen magyaros csavar a történetben, nyilván lehetne másból is csinálni, csak ez volt otthon. A páchoz olívaolajban elkeverem a fűszereket, megkenem velük a húsokat, aztán hagyom őket a hűtőben pár órán át, utána kiveszem őket, és nem túl hidegen mehetnek a faszén fölé. Mellé lecsós alapon készült bulgurral töltött padlizsán lesz, mentás-görögszénás joghurt és sült paradicsom, meg némi zöldsaláta, azon sem áll rosszul a joghurt. Vendégváró falatoknak meg itt van a körözött, amin már összevitatkoztunk, illetve az acsár, amin meg nem, mert senki nem ismeri – kenyéren mindkettő kompakt módon fogyasztható, míg grillezünk-bográcsozunk, egyre kell figyelni, hogy ki ne fogyjon a sör, mert mint Floyd óta tudjuk, ez minden szabad és kevésbé szabad téren készült étel alapja.