Kedvenc őrületeink – A hisztrionikus személyiségzavar

Biztosan találkoztatok már a next level hisztis picsával…

Emlékeztek, meséltem nektek a nárcisztikusokról és a Borderline személyiségzavarosokról. A mai nap elkészültem azzal, amire szintén mindenki kíváncsi: mi baja azoknak, akiket next level hisztigépeknek tartunk. A hisztrionikusok a teátrális személyiségzavarok B csoportjába tartoznak. A II. tengelyen találhatók, ami azt jelenti, hogy nagyon is rokon jellegű személyiségzavarról beszélünk: a nárcisztikus, a Borderline, a hisztrionikus és a még nem tárgyalt antiszociális valamelyest egyívású személyiségzavarok. Köztük különbséget laikus nem is nagyon tud tenni, leginkább szakemberekre és csillió tesztre lehet hagyatkozni a diagnózisuknál.

A személyiségünk alapesetben úgy működik, hogy tanulunk abból, ami történik velünk és a környezetünk visszajelzései alapján kiválasztjuk, hogy mit kellene csinálni.

Ha valakinek személyiségzavara van, akkor nem tudja az elvárások szerint alakítani a válaszreakcióit, mert a személyisége rugalmatlanná válik, belerögzül valami másba. Ez az emberi kapcsoaltai zavarához vezet, szakszóval élve funkcionális romlást jelent. Ez egyben meg is válaszolja, hogy mikortól “gáz”, ha valaki a személyiségzavar spektrumának valamelyik részén található: ha rossz hatással van az életére.

A hisztrionikus személyiségzavarral küzdő emberek állandóan a figyelem középpontjában akarnak lenni és ezért mindent meg is tesznek, ami nem csak őket, de a barátaikat és a családtagjaikat is próbára teszi. Régebben hisztériás személyiségnek nevezték: jellemzője a fokozott emocionalitás, a figyelemfelkeltés igénye és az érzelmi túlfűtöttség.

Az ebben szenvedő emberek úgy élnek, mintha a színpadon élnék az életüket: teátrálisak a gesztusaik, a véleményük. Gyakorta változik az álláspontjuk, attól függően, hogy ki mit akar hallani tőlük. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elnyerjék mások tetszését és nehezen viselik a várakozást és hogy nem ők vannak a figyelem középpontjában. Önfókuszúak, hiúk és követelőzők. Jellemzik őket a dühkitörések, a fokozott izgalmi állapot, a gátlástalanság, a halállal való állandó foglalkozás, a harag, az idegesség, a kiabálás, a gyakori kétségbeesés és az ingerlékenység. Az állandó hangulati változékonyságukat párosítják az önkontrolluk elvesztésével és ez a hangulati labilitás a másik emberhez való gátlástalan közeledésben nyilvánul meg. Mindezzel együtt erősen befolyásolhatóak, mert a körülményekhez igazodnak.

Gyakran viselkednek provokatívan vagy szexuális szempontból kihívóan. Megjelenésük jellemzően magára irányítja a figyelmet, fokozott energiát fordítanak külsejükre és annak megfigyelésére, hogy mások miként látják őket. Nem ritka az extravagáns ruházat és a kevés intimitás – esetenként frigiditással párosítva. Könnyű megérteni, hogy miért rokona a nárcisztikus zavarnak.

A kialakulásának az okaira többféle magyarázat van. Van, aki a szülői szeretetlenséget vagy a gyermek elhagyatottságtól való félelmét emeli ki. A gyerek azért hoz létre érzelmileg túlfűtött helyzeteket, hogy a szülő, illetve a hisztrionikusok esetében a többi ember oltalmazó ösztöneit felébressze. Sokan a társadalmi elvárásokat jelölik meg kiváltó tényezőként. Pszichoterápiájuk elképesztően nehézkes, mert ugyan bevonhatók, de szeszélyességük, indokolatlan követelőzéseik, manipulációik miatt nehézkes a haladásuk.

Soviniszta dolognak tűnhet, de a teátrális, feltűnősködő, egocentrikus viselkedési mintát általában a nőkre tartják jellemzőnek. Noha a hisztrionikus személyiségzavar épp olyan gyakori férfiak, mint nők esetében, mégis több nő keresi fel ezzel az orvosát. A kutatások azt mutatják, hogy pontosan azonos mértékben jellemző a férfiakra, mint a nőkre, de igazán a nők érzik úgy, hogy ez funkcióromlást okoz az életükben. A hisztrionikus személyiségű emberek társkapcsolatai általában boldogtalanok és nagyon olaszosak.

A hisztrionikus személyiségzavarban szenvedők gyerekkorukban ügyeskedő, manipulatív módon viszonyulnak a környezetükhöz. Ha te hisztrionikus személyiségzavarban szenvedsz, a környezeted többnyire vonzó, társaságkedvelő, extravagáns embernek ismer, aki köré szívesen gyűlnek mások. Élénk stílus jellemez, kacérkodó vagy és különlegesen színesen fejezed ki az érzelmeidet.

Tipikus hisztrinoikus húzások:

• A vonzalmaidat szenvedélyként állítod be
• A dühöt őrjöngésként
• A szomorúságot szívszakasztó kétségbeesésként
• A csalódást tragédiaként

A vicces az, hogy bár a hisztrionikus tulajdonságai nagyon “menőnek” tűnnek mások szemében, az egyén gyakran imposztornak érezheti magát, aki folyamatosan hazudik magáról. A teátrális külsőségek között hazugnak és zavarbaejtőnek tűnhet. A színpadias viselkedés mögött többnyire mély érzelmi üresség és kiéhezettség húzódik meg. Ha nem tudja folyamatosan magára vonni a figyelmet, akkor kétségbeesettnek és kiüresedettnek érzi magát. A külvilágból érkező reakciók sosem elegendőek ahhoz, hogy a belső igényt kielégítsék.

A zavarban szenvedők gyakran úgy érzik, hogy a saját csapdájukban vannak: az állandó vágy, hogy folyamatosan hízelegjenek és bókoljanak nekik  hogy szexuálisan és fizikailag vonzónak érezhessék magukat leköti az energiáikat. Gyakran rengeteg időt töltenek öltözködéssel és szépítkezéssel, miközben ott van bennük az állandó para, hogy “lebuknak”.

Emlékeztek még a komplex elhárítási mechanizmusokra? Sejtitek, hogy kik azok, akik szublimációval próbálják megoldani ezt a zavart?

Úgy van. Színészek, előadóművészek, hírességek.

A szokásos tanácsom van azoknak, akik hisztrionikust vélnek felfedezni a környezetükben: javasolják a szakember látogatását. A hangulatingadozásaik elképesztően hasonlóak lehetnek a borderline-hoz, de míg a hisztrionikusoknál a saját magukkal szemben támasztott csodálatból és annak hiányából fakad, addig a bordiknál ez másokra irányul. Hasonlóan egyes tünetek a nárcizmusra hajaznak, de az okai teljesen mások.

A hisztis embereket gyakran leírjuk. Nem vesszük őket komolyan, felszínesnek, csapongónak vagy hazugnak tartjuk, eltávolodunk tőle, ami csak még jobban felerősíti a tüneteit. Persze ezt nem direkt csinálják. Van, hogy a szüleik oldaláról tapasztalt ridegséget vagy túlkontrolláltságot és a szeretet nélküli környezetet élik meg minden nap. Nyilván ez önmagában nem mentség, de pszichodinamikus terápiával, kognitív viselkedésterápiával, interperszonális pszichoterápiával lehet javítani az állapoton.

_{Köszönöm a segítséget a meg nem nevezett pszichiáternek és a pszichológusnak, akik segítettek, hogy ne írjak hülyeséget, valamint Dr. Glen O. Gabbardnak, akinek a könyvét felhasználtam. A fenti cikk tájékoztató jellegű, nem tekinthető szakmai referenciaanyagnak, vagy tudományos publikációnak. Diagnózis felállítására a szakemberek képesek, senki ne próbáljon meg otthon konyhapszichológust játszani. Ha mentális probléma gyanúja merül fel magunknál vagy ismerősünknél, akkor minden esetben forduljunk szakemberhez.}