Kései óra vauval

A bolhapiacok mókásak, a vintage órák pedig klasszak.

Nos korábban írtam már a szart csakis olcsónban a Doxákról, mint az egyik legjobb budget alternatívára, ha valaki svejci vintidzs órát szeretne. Rámentem már korábban az öltönyórákra is, amik ugye arról híresek, hogy nem tolakodók, finom vonalaik vannak és belapulnak a mandzsetta alá.

De ugye van, aki nem akar Vacheron Constantin Patrimonyra költeni tizenezer dollárokat, Patek Philippe Calatravát venni lakás helyett, meg ilyenek. Nehezen értjük meg őket, de ilyen a világ.

Az undorító, alantas kis prolikra is kell gondolnunk.

Ezért is imádom a bolhapiacokat. A két öntöttvas kályha, a lecsorbult nippek és a használt fúrószárak között rendre feltűnik az órás varázsbödön, amiben egymásra okádva vannak a kínaibbnál kínaibb kvarc szarok, amikre gyakorlatilag remény sincs, hogy valaha működjenek, de talán jobb is így. Azonban ha valaki ezekbe belekotor, gyakran igazi finom kincsekre lelhet. A pakk legmélyén Seikók, Certinák, Doxák rejlenek.

A kezdő guberátort elijeszthetik alapvető hiányosságok:

  • Karcos kristály – le kell szarni, a zafír pótlása is filléres tétel. Az óraüveget gombokért lehet cserélni bármelyik normális mesternél
  • Szíj nélküliség, vagy szar szíj – nem érdekes, úgyis cserélni fogod.

A kezdő guberátort nem ijesztik el viszont az alapvető problémák:

  • Az óra csak a saját szíjával bír együttműködni, az meg olyan, mint a gatyagumi, vagy hiányzik – tulajdonképpen baszhatod az egészet, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni
  • Törött tokfül – az egész tok kuka, sose fog kinézni normálisan, vagy csak nagyon drágán
  • Hiányzó korona – jó eséllyel valami ronda dolog történt vele, általában tengelyestül szakadt ki, vaszleg minden el van baszódva benne

Ma reggeli kincsvadászatomon két Doxába is belefutottam, de mivel nemrég szereztem be a címlapkép Certinát, ezért nem égett bennem a vágy újabb projektórára. A Doxa sajnos hátrányos helyzetből indul, mert nagyjából mindenki ismeri idehaza, ezért tudják, hogy van valami minimális értelme a megvásárlásának és felújításának. Ezért nagyon fontos szabályok vannak vásárláskor.

  • Scannelgessünk szépen tisztes távolról. Ha közel hajoltunk, akkor is csak mellékesen nézzük a cuccokat, ne tegyünk úgy, mint ha bármilyen szinten is értenénk hozzá. Ennek az a legfőbb oka, hogy nyilvánvaló mindenkinek, hogy nem értünk hozzá, de ha kompetensnek mutatkozunk, feltételezhető, hogy valami jó dealt szimatolunk, emiatt ők is megérzik a vérszagot.
  • Soha ne kérdezzünk ilyet, hogy “az a hatvanas évek beli kézihúzós Certina mennyibe kerül?”. A nagyon maximum úgy hangzik, hogy “ezért mennyit kér?”, plusz rásegítésnek vissza is lehet baszni a többi közé, ha háromezernél többet mond. Jó eséllyel nem is tudja, hogy mit árul, nem kell neki segíteni.
  • Ne tűnjön úgy, mint ha ráfeszülnénk. A visszamenetel még egy körre gyakorlatilag a vereségünk beismerése, eddigre már tudja, hogy kell nekünk a cucca. Garantáltan nem ad kedvezményt, plusz ha elsőre nem kérdeztük meg az árat, akkor most már magasabbat fog mondani.
  • Teljesen mindegy, hogy működik-e. Szervizt biztosan nem látott soha, és teljesen lutri, hogy rendbe lehet-e hozni. A legjobb nem tekergetni, hanem ha tetszik a számlap és a tok, akkor el kell vinni. Lehet vinni toknyitó kést, de nem biztos, hogy megengedik, hogy baszakodj vele. Ráadásul úgyse fogsz látni a piacon semmit se belőle. Azon kívül ha elkezdesz fontoskodni, megötszörözöd az árat.

A régi piacos órák általában párezer forintért hazavihetők, de fel kell készülni arra, hogy a kristálycsere és a szerkezet rendbetétele jóval költségesebb lesz, mint a beszerzés. Szinte egészen biztos, hogy üzleti vállalkozásnak nagyon szar ötlet, mert a kész terméket szinte biztosan ráfizetésesen tudod csak továbbadni. Ezért nagyon fontos, hogy akkor vedd meg, ha tetszik. Ha meg hobbiból szeretnél órácskákat szervizelni, akkor ezeket a dolgokat meg már rég tudod.

Turizni egyébként kurvajó és a remek hír, hogy az órás csoportokban árban, vagy minimális ráfizetéssel el lehet adni mindent, így igazán nem kell amiatt aggódni, hogy idióta hobbink megcsappantja a családi kasszát. Ráadásul menet közben a szervizek halódó iparát is támogatjuk, ami meg valahol egy szép dolog.

HOLDKOMP