Kurva szar autók – Dorothy és a Volvo

Adott egy csoda. Egy Volvo XC70 2.4 turbo benzin.

Dorothy megvette a szülinapjára. Gyönyörű, imádni való, mint Dorothy (figyelsz Péter?).

Időszerű volt a vezérléscsere. Egyidejűleg önindító felújítás is és hátsófék csere is a kérések között szerepelt.

Na akkor múlt héten kedden ment is a szervizbe az autó (Miskolcon). Csütörtökön kaptam az infót, hogy egy motortartó bakot is kell cserélni. Jó. Legyen.

Pénteken a Glamour-nap, olvashattátok az ezzel kapcsolatos borzalmas írásomat.

Nagyban tömjük a fejünket a szar olaszos jellegű étteremben, amikor csörög a telefon. A szerelő. BAJ VAN!!!!!!!!!!!!

Szépen, halkan kérdezem, hogy oszt mégis mi? Hát…

hogyismondjamegnekemdenagyonnagybajsajnos

Jó, nyögje már ki! Ülök? Ülök. Szóval

rosszamotorfelúításkellésezháromszázezertőlfelelesz

  • – Mégis mi baja a motornak?
  • – Rossz.
  • – Mégis mi baja a motornak?
  • – Csörög.
  • – Nem telefon az.
  • – Komolyan csörög a motor, nem jó.
  • – De nem csörgött, amikor odavittük.
  • – De csörgött.
  • – Nem csörgött.
  • – De igen, hallják.

Persze ezt mi nem hallhattuk. Akkor tényleg nem csörgött. De igen. Jó, hagyjuk, még valami? Nem adják ki a kocsit így. Jó, hívom a férjem, megbeszélem vele, Pestről mi a faszomat mondjak?

Telefon le, majd fel. Csörrrrr-csööööörrrrrrrrrrrrr-csör, kinyomnak. Újra, másik számon csörgetés, semmi. Telefon le, majd fel, cégest hívni. Fel is veszi az ember a telefont, miért nem veszed fel a telefont?????????? Mert dolgozom. Én is, volt az unott válasz. (Barátnőm röhögött egyet, Dorothy férj is.) Mondjam, mi bajom. Szépen, lassan, és tagoltan elmeséltem. Ő már idegbeteg volt. Mit csináljunk???? Semmit. Van egy blokkunk, ha az nem, veszünk egyet, nem fogok ennyi pénzt kidobni, amikor nem volt semmi baja. Férj pattog, telefont finoman rábasztam, mert ugye éppen evés közben voltam. Az ember meg nyugodjon le nélkülem. Mentünk A CIPŐT megvenni, közben felhívtam a régi tulajt, megbeszéltük a helyzetet, szerinte se nagyon lehet baja. Jó. Akkor szerelőt értesítettük, hogy rakják össze a kocsit, hozza el az ember.

NEM sikerült összerakni. Anyátok! Sebaj, programok ugrottak, legalább ezen spóroltunk. Ráértünk gondolkodni is a semmin. Gyász öt fázisa hamar át is ment mind a kettőnkön, sirattuk a kocsit.

Vasárnap a céges autóval csak kirándultunk azért. Ez másik sz(t)ori.

Hőőőőőtfő délután, irány a kocsi, előtte telefon, hogy összerakták-e a jószágot. Igen.

Szerelő közli, hogy mennyire, de mennyire sajnálja szegény motort. Na de miért nem működik a fedélzeti computer? Ja, hát az amiatt van, mert a hűtőfolyadék tartály szintakármilye nem lóg be, ez hibát ad, és kifagyasztotta. WATTTT? Megmagyarázott mindent. Elindultunk, tankoltunk (vmiért üres lett a tank), utána pedig hazajöttünk. Összesen 500 méter se. Na most, amikor kifordultunk az utcából a motor brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, berreg, a kasztni ráz. Itthon felhívtam emberünket, ja, hát az a rossz motor miatt van, nem véletlenül nem akarta kiadni. Anyád.

Tegnap aztán a férj és a barátja lementek, bütyköltek. TÁDDDDÁÁÁÁÁÁMMMM! Működik a fedélzeti, a nem meghúzott kábeleket bekötötték. És a többi, blabla.

Eredmény, már nem berreg a motor, de nem szép a hangja. Valamihez hozzáért működés közben és valószínűleg a vezérlést állították el. Megyünk ünnep után független szervizbe, aztán haladunk tovább.

Ja, és megkaptam a pénzem ma, szóval a Glamour majdnem ingyen volt, hihi.

Na, ez sem lett valami vicces, de legalább kiírtam magamból.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!