Kutatók megmérték a pandaszar ciánszintjét. És elcsodálkoztak.
Egyből felmerül a kérdés: hogyan kerül cián az óriáspandába?
És egyáltalán miért érdekelhet bárkit a pandakaki? Nos erre nem kaptunk választ, de a Nature hasábjain megjelent új eredmények közelebb viszik az érdeklődő közönséget az óriáspandák metabolizmusához.
A pandaszaros wc papírról bernard is megemlékezett, tehát bizonyára van valós igény a további kutatásokra.
A pandák bambuszt kajálnak naphosszat. A bambusz az evolúció során egy cián alapú védelmi mechanizmust fejlesztett ki, évmilliókat bütykölt rajta a természet, hogy lehetőleg ne egyék meg a rovarok, rágcsálók, stb., de ez olyan jól sikerült, hogy hőkezelés nélkül az emberre is halálos.
Őpandasága viszont nem ismeri a tréfát, egész megszokta a környéket és mivel más kaja nem nagyon volt, hát elkezdte enni a bambusznádat. A kezdeti sikerek kétségesek, mostanra azonban a panda naphosszat bambuszt zabál és túléli. Ráadásul a szervezetébe bevitt cián csak egész csekély mennyiségét, a harmadát szarja ki. Ez derült ki a forradalmi kakakutatásból.
Hogy mi lesz a maradékkal? Ki nem találnátok.
A panda szervezete a keserűmandula szagú cianidot átalakítja tiocianáttá.
És egyszerűen kipisálja.
Azt tudtátok, hogy a pandák kézen állva pisilnek? A miértekre korábban a BBC kereste a választ és meg is találták.
Aki magasabbra jelöl a fán, az lesz az új főnök. Ez az igazi ciános panda harcművészet, nem a Kung-fu.
A pandaszar kutató sorozatunk korábbi epizódja itt olvasható:
Izgatottan várjuk a további fejleményeket, és hogy olvasóink se maradjanak le a tudomány legújabb eredményeiről, a jövőben is részletesen beszámolunk a pandaszarról.
