Kutyából nem lesz szalonna

Miután nemrégiben elméleti szalonnasütöttem, úgy gondoltam, ideje ezt átültetni a gyakorlatba is.

Ami azt illeti, a mostani esetben győzött a lustaság, no meg nem is akartam senkit lenyűgözni, úgyhogy kimentem a kert végébe, és hosszas mérlegelés után ott vágtam metszőollóval egy mogyoróvesszőt nyársnak. Így hiányzik a dologból a vadregényesség, de a célnak megfelel, ráadásul nem volt nálam a Ka-Bar USMC, aminek az egyetlen értelmezhető használati értéke az emberölésen túl pont a nyársvágás lenne, igaz, ebben is van némi ágyúval a verébre-faktor.

Faragáshoz azonban már előtört belőlem a régóta rejtegetett paraszt meg a puszták népe, úgyhogy ehhez már ugyanazt a bicskát kell használni, mint étkezéshez, jelen esetben egy Szankovits fejesgörbét, amiről késes berkekben sokan úgy gondolják, hogy túlárazott, én viszont szeretem, egy ilyen volt az első komolyabb bicskám, azt sajnos elvesztettem.

No de vissza a zsírhoz – szalonnasütéshez a zsírszalonna a legjobb, nem lehet itten szórakozni mindenféle húsos cuccal, a kolozsvári meg olyan lesz, mint a cipőtalp, azt egyébként is chips helyett kell rágcsálni, miközben az ember Miért éppen Alaszkát néz. Ha a nyárs megvan, jön a tűzrakás és a fröccs, türelmesnek kell lenni, ugyanúgy ki kell várni a parazsat, mint grillezésnél, némi minimális láng megengedett, de nem kell beletartani a zsírunkat, mert megég. A szalonna előtt nyugodtan piríthatunk kenyeret, ha erre folyatjuk a zsírt, kevésbé tűnik majd úgy, mint ha egy falunap után ennénk meg a mosogatószivacsot. Ehhez jöhet egy újabb fröccs, mintegy felkészítve a gyomrot az ellene készülő zsír-pörölycsapásra.

A szalonnát addig kell sütni, míg el nem fogy a fröccs. Mondhatnánk azt is, hogy egész szárazra kell sütni, hogy az egészségtelen zsírbevitel a kenyérre koncentrálódjon, de senki sem bírja ki addig, ráadásul az ember el is fárad abban, hogy tartania kell a nyársat és le kell tiltania a kutyát a tolvajlásról, nekem is közelharcot kellett folytatnom a jószággal az egyik kenyér tulajdonjoga feletti nézeteltérés miatt, jól lebasztam, aztán a sütés végén megkapta a maradékot, ennyit a következetes nevelésről. Nem, nem is dagadt, csak volt a családjában egy mangalica, erről meg végképp nem tehet.

A sütés nem kerek vöröshagyma nélkül. Méltatlanul ritkán fogyasztjuk magában, bár bármilyen keleties recepthez kiváló szumákkal alaposan megszórva – ez egy bogyó őrleménye, állítólag a szír konyhában teljesen hétköznapi, de török étteremben is találkoztam vele. Most nem sumákolunk, a hagymára legfeljebb só kerülhet, arra sincs feltétlenül szükség, akinek nem elégíti ki a szükségleteit a sült szalonna, az magára vessen. Bónusznak most került egy kisarasznyi kolbász is a nyársra második körben, úgyhogy nem hiába halt hősi halált a mogyoróág, egyébként még lehet belőle paradicsomkaró vagy valami, ha a kutya meg nem eszi. Vagy hasznos lehet még vámpírok ellen.

Szabályok nincsenek, lehetőleg senki ne essen bele a tűzbe, és ha már nem bírsz több zsírt enni, nem kötelező, bár erre találta ki a jóisten a pálinkát – ezt most mellőztük, el tudom képzelni, hogy némi törköllyel megtámogatva még le tudtam volna nyomni a maradék zsírt is, de az ember idővel nemesül és bölcsességre tesz szert, úgyhogy nem törekszik feltétlenül arra, hogy rosszul legyen.