Madárbarát kert

A madárbarát kertekhez négy dolog szükségeltetik. Illetve öt, mert a nulladik feltétel az, hogy ne legyen lebetonozva és kiadva parkolónak az egész.

Először is legyen elegendő élelem. Ezt nemcsak etetéssel lehet elérni, bár télen az is kiemelten fontos (csak készüljetek fel lelkiekben, hogy az etető környéke úgy néz majd ki, mint egy borzalmasan elhanyagolt szeméttelep és hogy alatta egy kisebb napraforgómező fog kihajtani a következő tavaszon), hanem olyan növények összeválogatásával, amiket a madarak szívesen fogyasztanak és nem egyszerre, hanem egymás után érnek. A tűztövis pl. a jól ismert gyógyhatású homoktövis rokona, ősz táján narancssárga vagy piros bogyókat hoz, ráadásul örökzöld cserje, úgyhogy télen is mutatós. Elég igénytelen, szúrós és gyerekekre mérgező, de a madarak szeretik.

A madárberkenye is majdnem ugyanez, csak tök más, mert nem bokor, hanem laza koronájú fa, a termése nem, csak a magja mérgező és pálinkát lehet belőle készíteni!! Bár azt gumicsizmából is lehet, viszont ez szörpnek is jó, ellenben gumicsizma-szörpről még senki nem hallott, ugye. A lényeg, hogy a bogyó színes és a madarak rajonganak érte.

Egyébként a madárberkenye gyümölcsének magasabb a C-vitamin tartalma, mint a citromnak. De ez a nemes tulajdonság pálinkafőzés közben elvész.

Kisebb galiba akkor szokott lenni, amikor a madaraknak is ugyanarra fáj a fogunk, mint nekünk: a gyümölcsöket ők is szeretik és a legritkább esetben zavarja őket, ha ott szentségelünk az alma- vagy fügefa mellett. A lágyszívűek szerint az az egy-két gyümölcs, amit megesznek, igazán nem számít, jut is, marad is. Egyrészt nem eszik meg, hanem beleesznek. Akár az összesbe. Másrészt ezek a széplelkek nem láttak még seregély-kártételt, mert akkor a hajukat tépve felváltva káromkodnának és zokognának, követelve, hogy valaki pusztítsa ki őket a világból.

A seregélyek egyébként egész jópofa madarak, de csak amíg nem bandáznak. Kicsit olyanok, mint az olaszok: általában elegánsan néznek ki a fémesen fekete, apró fehér pöttyös kabátjukban, peckesen sétálgatnak a fűben, társaságkedvelők, a legváltozatosabb módokon hangoskodnak (az énekükben a szatyorzörgéstől kezdve a szörcsögésen át a csettegésig minden megtalálható) és borzasztó rendetlenek. Mindezzel együtt én nagyon bírom őket, de csak mert kicsit idétlenek.

A második fontos dolog, hogy mindig legyen víz a madarainknak. Ehhez elég, ha egy nagyobb (40-60 cm) virágalátétet megtöltünk. Nemcsak inni, de pancsolni is szeretnek. A madárfürdőt nem kell oszlopra vagy fatönkre tenni, a földön is teljesen megfelel, de legyen a közelben egy beszállófa vagy bokor (ahogy a madáretetőnél is), ahová a macska vagy a ragadozó madarak elől el tudnak menekülni. Ha elfelejtitek megtölteni, a madarak a virágok alól fürdik majd ki a vizet: elég vicces, amikor egy feketerigó próbálja magát egy cserép mellé préselve lezuhanyozni. Érdemes pár laposabb követ is rakni az itatóba, mert nem könnyű a szélén egyensúlyozni és az apróbbak szeretik, ha fürdés közben leér a lábuk.

A madár-wellness következő részlege a porfürdős medence. Ehhez egy hasonló nagyságú virágalátétet kell megtölteni homokkal, mint a vizes esetben. Sajnos a nyest és a szomszéd macska nem járt még madár-wellnessben, ezért egyszerűen almos tálcának nézik a homokot, szóval ezt nem érdemes a földön hagyni. A nyest egyébként mindenképpen bele fog szarni, mert MINDENBE beleszarik a kis nyeszledék. Ha egy zongorát tennétek ki, azt sem kímélné.

A harmadik a búvó- és fészkelőhely némi nassolnivalóval kiegészítve. Lehet kitenni mesterséges odúkat is az odúlakóknak (pl. seregélyek, cinegék), amiből A, B, D és a speciális C típusúakat lehet kapni, mert a természetes faállomány sokszor nem elég öreg és széles ahhoz, hogy rajta pl. egy harkály lyukat vájjon. Odút kihelyezni ősszel szoktak, mert a madarak már télen is használják éjszakázásra. A magasság változatos lehet, madártól függ, hogy mit kedvel, de a 2-8 méter közötti magassággal nem tévedünk nagyot. Ja, és ne északra nézzen a szája, mert senki se szeretni, ha a lakásába befúj a szél vagy bever az eső.

Ha túl rendezett, vonalzóval kimért a kert, ahelyett, hogy kicsit fésületlen lenne, a madarak kevésbé fogják szeretni: ha túlságosan megmetsszük az orgonabokrokat és teljesen kipucoljuk a bokoraljból a tavalyi száraz avart, nem hagyunk lehetőséget a feketerigóknak, hogy hajnalban jól ránk ijesszenek azzal, hogy úgy csörögnek kukackeresés közben, mintha egy mamutcsorda lopakodna a kertben.

A negyedik a ragadozók távoltartása. Erre elég kicsi az esély, és különben is, nem vagyunk mi őrzői a madarainknak. Na jó, kicsit őrzői vagyunk, úgyhogy az odúkat tüskés ágakkal, megfelelő dróthálóval is védhetjük. A macskák pl. előszeretettel irtják a kis feketerigókat, mert ezek már akkor elhagyják a fészket, amikor még nem tudnak repülni. Az öregek még hetekig etetik őket, miközben a kis rigók ugrándozva kapaszkodnak a bokrok ágain. Szóval, ha elhagyottnak tűnő rigókát láttok, nem kell összeszedni, hagyni kell rigóskodni. Ha van elég eszük, bemenekülnek a sűrűbe, ha nincs, lesz egy kövér cicánk, mert szépen összeszedegeti őket.

A nyestekről már eleget prédikáltam, de annyit azért érdemes róluk tudni, hogy sokkal ügyesebben másznak fára, mint a macskák, a házfalon is képesek felkapaszkodni, ha rücskös a vakolat, szóval kevés fészek van tőlük biztonságban, de azért vannak módszerek a távoltartásukra: a szúrós dolgokat ők sem szeretik. Részletes szerelési útmutatót az MME honlapján találtok.

Ha a kertünk madárbarát, már csak azt kell megszokni, hogy tavasszal kb. hajnali négytől akkora zajjal vannak, hogy kiesünk az ágyból, és még egy nyamvadt szundi gomb sincs rajtuk. A probléma egyszerűen orvosolható azzal, ha velük együtt fél négy körül ti is felkeltek. Akkor még a nyestet is elcsíphetitek, ahogy hazafelé bandukolva éppen az ajtótok elé szarik.

Aki szeretne madárbarát kertet, és további megerősítő tanácsokra vágyik, a már említett Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől kaphat profi segítséget. Meglátjátok, megéri!