Max Biaggi és a Voxan tucatnyi új rekordot állított be

Azok számára, akik kevésbé jártasak a motorizált kétkerekűek világában talán magyarázatra szorulhat a címben szereplő két név.

A kettő közül Max Biaggi azoknak lehet ismerős, akik az új évezred első évtizedébe hellyel-közzel követték a MotoGP, azaz a motorkerékpár versenyzés csúcskategóriájának számító sorozat alakulását, abban az időben többek között Valentino Rossi és Max Biaggi kakaskodásba fajuló cicaharca színesítette a versenyhétvégék izgalmait. Két második helyet szerzett a királykategória év végi elszámolásaiban, olyan klasszisok mögött, mint a legendás Mick Doohan. De amíg a megöregedni látványosan nem akaró Rossi mindmáig meghatározó személyisége a szériának, Max barátunk talán kiöregedett, talán belefáradt, mindenesetre a dicső korszakának csúcsához közel lépett le, nem azt az utat választotta, amit sokan mások, hogy valami Zsé-kategóriás csapathoz szállított szponzorpénzekkel tartsa magát az élvonal látszólagosságában, inkább átigazolt a World Superbike Championship kupasorozatba, ahol 2010-ben és 2012-ben is megszerezte a végső győzelmet az olasz Aprilia csapatában, majd a duplázott dupla talján sikerek után hivatalosan is visszavonult.

A motorozást azonban nem hagyta abba, hiszen akit egyszer megcsap a kipufogók mozdonyfüstje, az soha nem képes többé lemondani a benzinszagról. Kivéve, ha egy új kihívásként az elektromos motorkerékpárok fejlesztésének egyik újdonsült régi szereplője fel nem kéri, hogy csatlakozzon hozzájuk és váltsák meg együtt a világot.

Így történhetett, hogy a sajtóval és a csapattársaival tanúsított viharos viselkedése miatt csak Mad Max néven tisztelt Biaggi egyszer csak feltűnt a Voxan házatáján, ami előrevetítette, hogy az együttműködés valami izgalmasat tartogathat.

Még mielőtt belevágnánk a Voxan ekézésébe, akit érdekel, érdemes megnézni az Apple TV+-on ingyenesen elérhető Long Way Up első részt, ahol Ewan McGregor teszi tiszteletét megfelelő villanymotor után kutakodva Max Biaggi versenyistállójánál, ahol váltanak is pár kedélyes szót arról, hogy mennyire lehetetlen küldetés Patagóniából felmotorozni tizensokezer mérföld, kontinensnyi távolságot tisztán villanyhajtással.

És akkor jöjjön a Voxan, mert nem lehet szó nélkül elmenni a francia gyártó mellett, ha a Világ Legrandább Motorkerékpárja címre pályázók között aranyérmest keresünk. A Dassault-csoport anyagi hátterével 1995-ben az újkori francia motorkerékpár gyártás üdvöskéjeként a piacra toppanó Voxan motorosok tömegeit késztette meghökkenésre, amikor 2000-ben egy teljesen értelmezhetetlen formatervvel előálltak az egyszerűség és félreérthetetlenség kedvéért csak Café Racer néven illetett borzalommal.

El lehet képzelni, hogy ha ez volt a legjobb szögben beállított kép, akkor a többin hogyan nézett ki és mekkora siker lehetett a japán gyártók dominálta európai piacokon. Egy évtizednyi látványos vergődés után, 2009 december végén a valamivel vállalhatóbb Scrambler és Black Magic modellek után az időközben Luxemburgba költözött brand csendben kimúlt és a csődöt követő felszámolása során a márkanév az Monaco-i illetőségű Venturi Automobiles markába került a kétes hírnévvel együtt, hogy aztán egyszer csak a jövőben kamatoztassák. Ez a jövő 2013-ban el is kezdődött, amikor kitalálódott, hogy minden kétséget kizáróan az elektromosság lesz a meghatározó, úgyhogy gőzerővel el is indult a Wattman fejlesztése olyan ambiciózus célkitűzésekkel, mint a Superbike-ok világát idéző, szédítő 200 lóerő feletti teljesítmény, az elképesztő 200 Nm nyomaték (ez nagyságrendileg az utcai ezres motorkerékpárok kétszerese) és a 3,4 másodperces gyorsulás százra. Hogy ne legyenek kétségek a további szándékaikról, a 300 kg alatti, részben áramvonalasított, egy keréken hajtott villamos motorkerékpárok kategóriájában be is zsebelték az első világrekordot Ryuji Tsutara a Voxan nyergében 329,085 km/h-val azóta is tartja ezt a csúcsot.

A hétvégén a szálak összeértek, és egy korábban már bemutatott kísérleti Voxan Wattman megérettnek találtatott arra, hogy Párizs mellett próbára tegyék a képességeit.

Ezen a képen Biaggi látható a különleges első felfüggesztésű, kifejezetten csúcsdöntésre épített Wattman változat kormánya mögött.

Châteauroux reptere némileg kényszerű választás, az eredetileg Bolivia sós síkságaira tervezett erőpróbát szervezőket a COVID-19 lezárások előbb halasztásra, majd a helyszín feladására késztették, a félelmetesen rövidke, alig 3,5 kilométeres kifutópálya minden, csak nem álomhelyszín egy hasonló kísérletre. A 362 lóerő és az áramvonalasított kasztni nyílt, szélcsendes síkságokon, ideális időjárási és hőmérsékleti viszonyok között feltehetően többre lenne képes.

Így sem kellett azonban szégyenkezni a 300 kilogramm fölé hizlalt csöppségnek, nyitásnak egy oda-vissza átlagsebességnek 366,94 km/h jött ki egy teljes mérföldre (1,6 km), ami az előző 329 km/h-hoz képest elég szép, de az igazán megsüvegelendő az elért csúcssebesség, rögtön elsőre sikerül belehasítani a 400 km/h feletti tartományba, egy derekas 408 km/h végsebességgel igencsak magasra téve a lécet a következő próbálkozóknak és egyúttal előrevetítve, hogy egy hosszabb pályán mire lehetne képes.

Ilyen a részben burkolt kivitel

További szószaporítás helyett álljon itt a a fentiekkel együtt közel tucatnyi, összesen tizenegy új csúcs, amire Mad Max és a Voxan méltán lehetnek büszkék:

  • negyedmérföld repülőrajttal 394,34 km/h
  • negyedmérföld repülőrajttal, áramvonalas burkolat nélkül 357,19 km/h
  • egy kilométer, repülőrajt 386,35 km/h (korábbi rekord 329 km/h)
  • negyedmérföld, állórajt, áramvonalas burkolat nélkül 126,2 km/h
  • negyedmérföld, állórajt, részben burkolva 127,3 km/h
  • egy kilométer, állórajt, burkolat nélkül 185,56 km/h
  • egy kilométer, állórajt, részben burkolva 191,84 km/h (korábbi rekord 122,48 km/h)
  • egy mérföld, állórajt, burkolat nélkül 222,82 km/h
  • egy mérföld, állórajt, részben burkolva 225,01 km/h

A történet itt még nyilván nem ért véget, 2022-ig újabb rekordokat terveznek, ugyanakkor azt is érdemes észben tartani, hogy ugyan a globálisan is meghatározó FIM égisze alatt jött létre a csúcsdöntés, de az amerikai kontinensen nem a FIM diktál, nem ugyanazok a kategóriák léteznek és ott már más mérési módszerekkel túlszárnyalták az itt még csak frissnek számító eredményeket.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!