Savanyú a szőlő? A babaszar is

A szem a lélek tükre, a szar meg a beleké.

That being said, a helyzet úgy áll, hogy a babakaki elsavasodott az elmúlt kilencven évben. Erre jöttek most rá tudósok, és ezzel kapcsolatban nem is az a legégetőbb kérdés, hogy hogyan (az is megérne egy misét), hanem hogy miért.

Az tény, hogy a széklet sokat elárul a testünk állapotáról. Ezzel kapcsolatban van egy tökaranyos sztorim; ismerősöm (ex)csaja hisztizett rajta, hogy miért nem “polcos” a véce, hogy láthatná a saját produktumát, mielőtt pár liter vízzel búcsút int neki. Mint kifejtette, igenis fontos, hogy az ember szembesüljön a saját végtermékével, és elmerengjen fölötte, szín, szag, méret, állag, és talán még íz szempontjából is. Kezdő vallásalapítóknak mondom, ez tökéletes kiindulási alap lehetne.

Vissza a babákhoz. Fent említett, és nagyon ráérő tudósok azt is felfedezték, amit eddig is tudtunk; hogy a beleinkben baktériumok élnek, amelyek hasznosak, sőt létfontosságúak az emésztés szempontjából. (Persze, bélbaktériumnak lenni sem egyszerű, ezért van, hogy ha pl. babot eszünk, akkor ezek a kis dögök megragadják az alkalmat, és partit rendeznek, többnyire kirobbanó sikerrel.)

A csecsemők fejlődése során a beleikben lévő kis bacik is fejlődnek, és gyűjtőnéven bifidobacterium infantis néven nevezzük őket. Remélhetőleg semmi közük bizonyos joghurtokhoz…  Tavaly decemberben azt vették észre kutatók, hogy ha ilyen hasznos baktériumtörzset helyeznek el olyan babák beleiben, akiknél ez hiányzik, akkor a dolog jól sül el ugyan, viszont a széklet pH-értéke megváltozik, jóval savasabb lesz.

Hogy ez kit érdekel? Az elmúlt kilencven év kutatóit, mivel 1926 óta listázzák a babakaki p.H. értékét, és nagyon jó kérdés, hogy ez miért is fontos?

A savasodás hátterében az lehet, hogy ez a bizonyos bifidobacterium infantis lassan, de biztosan kezd kipusztulni belőlünk. A bacikat az anyák örökítik a babákra, és ha a felnőttekből kezd eltűnni, akkor ugyan honnan legyen meg a csemetékben?

Na most, amiért ez a bifi-baci olyan húde nagyon különleges, az az, hogy az anyatej oligoszaccharidjaihoz kötődik, ezek pedig olyan cukrok, amelyeket kizárólag az anyatej tartalmaz. A baci ezeket a cukrokat használja fel létfenntartás (mármint  a sajátja), és osztódás (ismét a sajátja) szempontjából. Amint ez megvan, természetes védelmet képez a testben, és nem engedi be a betegséget okozó baktériumokat.

Tekintve, hogy az immunrendszerünket felépítő sejtek nyolcvan százaléka a beleinkben található, a dolog kezd nem vicces lenni. Ha ez az elsődleges védelmi rendszer, amelyet a bifibaciknak köszönhet  a baba, nem alakul ki, akkor más baktériumok vehetik át a hatalmat, amely különféle autoimmun betegségek és allergiák melegágya.

Hogy mégis mi a pontos összefüggés a bifibaci mennyisége, az anyatej oligoszaccharidjai és a babakaki pH-értéke között, az még nem teljesen tisztázott. Addig is, amit tehetünk; gondoskodjunk a beleink egészséges baktérium-egyensúlyáról, ezt rostokban gazdag diétával érhetjük el. A bacijaink szeretik, ha időnként kicsit keményen bánunk velük. Ehhez kötődően még egy érdekes adalék; mi – hála istennek -, nem tudjuk a nyelvünkkel kipucolni a végbelünket, mint mondjuk a kutyák és macskák. Amennyiben ilyesmire van indíttatásunk, partner kell hozzá, de ezt a vonalat most talán hagyjuk is… A lényeg, hogy ha jól és helyesen táplálkozunk, a székletünk olyan állagú lesz, hogy – elvileg, ugye -, nem kell kitörölni magunkat utána.

Rostokban gazdag, egészséges hetet kívánok minden kedves olvasónknak!!!

Forrás: https://www.popsci.com/baby-poop-microbiome